2021. 10. 04.

Tényleg meg akarjuk védeni a Földet! – válasz Bese Gergő atyának

Bese Gergő atya szeptember 26-án “Tényleg meg akarjuk védeni a Földet?” címmel írt cikket a 777 oldalán. Felvetéseire érkezett egy válaszcikk a szerkesztőségünkhöz Horváth Mártontól, amelyet változtatás nélkül publikálunk. A 777 eddig is és a jövőben is elkötelezett lesz abban, hogy egy téma kapcsán több álláspontot is bemutasson.

Szeptember 26-án jelent meg Bese Gergő atya írása a két nappal azelőtti, klímaváltozás elleni fellépést követelő tüntetés kapcsán. Mint a tüntetés egyik résztvevője, egyszersmind gyakorló katolikus, kötelességemnek érzem reagálni az írás egyes állításaira.

,,Tényleg meg akarjuk védeni a Földet?” – Bese Gergő atya

Létezik-e “ők” és “mi”?

Gyakran előfordul, hogy saját nézőpontunkból úgy tűnik, a világ egy határozott metszéssel kettéosztható két csoportra: a “mi” és az “ők” között nincs átjárás, és az “ők” lényegileg mások, mint a “mi”. Ráadásul ilyenkor hajlamosak vagyunk azt is mi meghatározni, kik tartoznak az “ellentáborba”: jelen esetben például az a feltevés, hogy aki ott volt a pénteki tüntetésen, biztos, hogy semmiben sem hasonlít azokra, akik az atya oldalán állnak. Ezzel szemben példaként hozhatnám nemcsak a saját személyemet, hanem azt a számtalan jóakaratú embert, akivel ha akadnának is egyet nem értések bizonyos kérdésekben, biztos vagyok benne, hogy rengeteg dologban nagyon is hasonló véleményen lennének, mint Gergő atya.

Egy másik feltevés is kimondatlanul belénk férkőzik, amikor skatulyázunk: ezt a bizonyos “ők”-et egy homogén tömegnek képzeljük, akik mind ugyanúgy gondolkodnak, mindenben egyetértenek egymással, netán mindannyian egy jól meghatározott agendát követnek. Ráadásul arra is hajlunk, hogy mi mondjuk meg, valójában mit gondolnak “ők”: ahogy az atya írja, “napnál is világosabb”, hogy a zöld gondolkodás máza alatt a tüntetők egytől egyig kommunisták. A valóságban azonban nagyon színes társaság gyűlt össze a tüntetésen. Mindenkinek egy kicsit más a motivációja, gyakran még tipikus zöld kérdésekben sem értenek egyet, egészen különböző elképzeléseik vannak a gazdaságról, oktatásról, politikáról.

Ahogy a keresztények között is sok különböző egyéniség van, ugyanígy a “zöldek” (ha már mindenképpen címkézni kell) is nagyon sokfélék.

Mindenki hajlamos nagy embercsoportokat egy címke alapján beskatulyázni, ez általános emberi tulajdonság. Viszont azt gondolom, hogy kötelességünk fejleszteni az önismeretünket, és rendszeresen felülvizsgálni megszokott gondolkodási sémáinkat, hogy biztosan megfelelnek-e a valóságnak. Emellett fontos, hogy véleményalkotáskor mérlegeljük a mienktől eltérő nézőpontokat is.

A felvetett problémákról

A továbbiakban az atya egy-két kijelentésére szeretnék reflektálni. Gergő atya jól látja, hogy manapság rengeteg nagyvállalat és politikai tömörülés karol fel zöld ügyeket, próbál környezettudatosnak tűnni, holott valójában óriási a felelősségük a természetpusztításban. Abban viszont téved, hogy a tüntetők erről nem tudnak, és naivan elhiszik, amit a reklámok mondanak nekik. Közismert ugyanis a “zöldrefestés” (greenwashing) jelensége. A tüntetés valójában kiállás a zöldrefestés ellen is, hiszen akik ott voltunk, valódi környezetvédelmet követeltünk a hangzatos zöld marketing és álintézkedések helyett. A környezetvédő civil szervezetek pedig rendszeresen fellépnek a magukat pusztán marketing céljából környezettudatosnak beállító vállalatok és egyéb szervezetek (pl. államok, pártok vagy uniós szervek) képmutató gyakorlatával szemben. (Ajánlom pl. a Greenpeace közleményét itt és itt). Az tehát, hogy a zöldek a multinacionális cégek és tulajdonosaik által megvezetett tömeg lennének, téves feltételezés.

Bármely klímavédelmi stratégiát érdemes kritikusan megvizsgálni, azonban folyton Kína és India (valamint a fejlődő országok) felelősségét emlegetni tévút. Egyrészt, a klímaváltozás nem most kezdődött: a légköri CO2-koncentráció ugrásszerű emelkedése az ipari forradalomhoz köthető, így ha valakire mindenképp rá akarjuk kenni a klímaváltozást, nemcsak a jelenlegi, hanem az elmúlt két évszázadban történt összes kibocsátást érdemes figyelembe vennünk. Így máris olyan országok kerülnek a legnagyobb szennyezők listájának élére, mint Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, az USA és Oroszország (a témában ajánlom David J. C. MacKay: Fenntartható energia – mellébeszélés nélkül című könyvét). A kérdést tovább árnyalva: ha az egy főre jutó CO2 kibocsátást nézzük, a “Nyugat” országai jelenleg is messze rosszabbak, mint bármelyik, fő szennyezőnek kikiáltott harmadik világbeli állam. Magyarország pl. rosszabbul teljesít, mint Brazília, Lengyelország pedig Kínát is megelőzi. 

A teljes képhez pedig azt is látni kell, hogy a harmadik világ nagy szennyezői a fejlett országok (köztük Magyarország) számára gyártanak termékeket és termelnek ki nyersanyagokat sokszor nyugati cégek olyan technológiáival, amelyeket Nyugaton káros hatásaik miatt már betiltottak. Képmutatás tehát a környezettudatosságot számon kérni olyanokon, akik a mi mértéktelen fogyasztásunkat és kényelmünket szolgálják ki egy rájuk kényszerített globális gazdasági rendszerben. Természetesen az ökológiai válság nem csupán a CO2 kibocsátásról szól, és óriási irodalma van annak, hogy az európai államok mekkora részben okozói az élőhelyek pusztulásának, a termőtalajok kimerülésének, a fajok kihalásának stb.

Gergő atya számomra legjobban fájó gondolatai viszont az utolsó bekezdésben csúcsosodnak ki. Azt állítja, hogy a megmozdulás után gyorsétterembe, dohányboltba indulunk, vagy éppen Nutellával szelfizgetünk. Mivel maga az atya írja, hogy a városból kifelé tartott, így feltételezem, nem volt ott a tüntetés végén, hogy lássa, ki hova megy a program után, így ez az állítása puszta spekuláció.

Egyébként pedig lehet, hogy valaki tényleg evett már gyorsétteremben annak ellenére, hogy lelkes környezetvédőnek tartja magát. Biztosan találkoztunk már olyannal, aki buzgó katolikus, mégis előfordult már, hogy hazudott, tiszteletlen volt, esetleg fájdalmat okozott másnak. Semmissé teszi-e az illető hitét, esetleg magát a katolikus vallást egy-egy ilyen eset? Aggasztó lenne, ha így gondolnánk. Emberek vagyunk, és hétköznapi tapasztalatunk, hogy sokszor nagyon nehéz életünk minden napján kitartani valami mellett még akkor is, ha nagyon erős benne a meggyőződésünk.

Lázadjunk együtt!

Talán unszimpatikus a tüntetés lázadásra buzdító mottója. De mi ellen lázadtunk valójában? Az embert puszta fogyasztóvá degradáló, szélsőségesen anyagelvű világ ellen, ami abszolutizálja a gazdasági növekedést és a kényelmet tekinti az élet legfőbb céljának. Mindeközben pedig tudomást sem vesz az általa okozott mérhetetlen szenvedésről és igazságtalanságról, és szédítő ütemben éli fel a Földet, amin élünk. Mi ellen lázadjon egy katolikus, ha nem egy ilyen világ ellen? Egy ilyen világ ellen lázadásra buzdít nemcsak Ferenc pápa, hanem XVI. Benedek és Szent II. János Pál is. Egyházunk tanítása is kimondja, hogy a teremtett világ végső célja Isten, nem pedig az ember. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy jelenleg az egész teremtett világot az emberi kényelem és kevesek gazdagodásának szolgálatába állítjuk egy moralitás nélküli gazdasági rendszerben. Ha valóban belegondolunk, mi zajlik körülöttünk, rájöhetünk, hogy egy ilyen világ a lehető legtávolabb áll attól, aminek építésére keresztényként hivatottak vagyunk. És amellett, hogy egyéni szinten is megpróbáljuk a lehető legtöbbet megtenni, ideje és helye van annak, hogy nagyobb közösségeink, vezetőink, döntéshozóink figyelmét is felhívjuk arra, hogy nem egy olyan világban szeretnénk élni, ahol a Teremtés csodái pusztán ingyenesen kiaknázható erőforrások, az ember pedig nem több, mint ezek fogyasztója.

Végezetül szeretnék buzdítani mindenkit, aki szerint az ökológiai szemlélet és a múlt péntekihez hasonló megmozdulások valamiféle szélsőbaloldali összeesküvés részei, hogy olvassa el a következő írást, ami arról szól, milyennek is kellene lennie egy zöld politikának: Harmadik út – ökopolitikai programtöredékek. Külön izgalmas összevetni a Katolikus Egyház Társadalmi Tanításával.

Megláthatja bárki, hogy talán nem is áll olyan messze a pénteki tüntetőktől…

Horváth Márton

Borítókép - Fotó: Dreamstime
Vélemény

1 Komment

  • Válasz F 2021. 10. 04. 20:51

    A materialista és fogyasztói társadalom képtelen bármit is tenni a klímavédelem érdekében, lévén hogy eleve a pazarlásra épül. Ha egy ország a fogyasztást és termelést csökkenti, a gazdaságát leépíti, akkor gyengébbé válik, és majd más, erősebb (jobban pazarló) országok fogják az uralmuk alá hajtani. Ennek fényében ez az egész klímavédelem nem értékelendő másként, mint valamiféle mellébeszélésként.

    Amikor valaki valamit mond, akkor soha nem azt kell figyelnünk, hogy mit mond, hanem hogy mit tesz, és akkor rájövünk arra is, hogy amit mond, azt miért mondja. Jelen esetben, ha a nyugati világot irányító láthatatlan hatalom (civil szervezetek, média, satöbbi) lépéseit figyeljük, akkor rájövünk, hogy ez a klímavédelem dolog (függetlenül attól, hogy a klímaváltozás létezik-e) nem más, mint egy n+1. hisztéria, amely – akárcsak a többi ilyen jelszó – arra alkalmas, hogy az egykori európai keresztény társadalmakat még tovább rombolja, jelesül elvegye az emberek kedvét az utódvállalástól, mondván, hogy túl sok ember él a földön, és ezért nem szabad (vagy legalábbis csak kevés gyereket szabad vállalni). Ez a lényeg, az összes többi csak mese és hablaty.

    Ami meg a tüntetésen részt vevők színes, differenciált, és a Katolikus Egyház társadalmi tanításával egyetértő sokféleségét illeti, ez teljesen mindegy. A tüntetésen nem egyes emberek vannak jelen, a tüntetésen egy TÖMEG van jelen.

    (A rendezetlen tömeg alapvetően egy emberalatti képződmény, amely csak tapsolni vagy dühöngeni tud, esetleg kiabálni, és ablakokat betörni. A tömeg nem tud szeretni, nem tud építeni, nem tud gondolkodni. A tömegnek nincs agya, nincs lelke. A tömeg viselkedését az őt alkotó legostobább egyedek határozzák meg, mert azoknak lesz a legnagyobb a hangja, és a legkevesebb gátlása. Ezért nem járok soha semmiféle tüntetésre (még békemenetre sem). Se focimeccsre.)

    Visszatérve a témára, ha valaki egy tüntetésen van, akkor teljesen mindegy, hogy ő amúgy mit gondol, és hogy miért ment oda, akkor ő a jelenlétével a tömeget növeli, és a szervezők (vagy a tüntetést interpretáló média) céljait támogatja és semmi egyebet.

    Jelen esetben a cél világos: a tüntetéssel aláásni a kormány gazdasági eredményeit. Az MSZP kormányzása alatt (amely akkor még Gyurcsányt jelentette) az ország a gazdasági összeomlás szélére került, eladósították a lakosságot a devizahitelek reklámozásával, egekbe szökött az államadósság is, és megindult a tömeges kivándorlás, és az IMF talpát nyalogattuk a csodára várva. Na most ugye ehhez képest lassan Németországból kezdenek ide menekülni az emberek, és mindezeket az eredményeket, amelyeket 11 évnyi Orbán-kormány termelt ki, a déli kerítéstől az olcsó energián és a gazdasági fellendülésen át a családtámogatásig, ezeket valahogy hitelteleníteni kell. Erre kiválóan alkalmas, ha azt sugalljuk, hogy az olcsó villanyáram valójában rossz, a rezsicsökkentés rossz, a gyerekvállalás támogatása rossz, a gazdasági növekedés rossz, az új gázvezeték építése rossz, a Kínával való kereskedelem rossz, ésatöbbi, hiszen ezek mind-mind a széndioxid-kibocsájtást növelik. Persze, ha Gyurcsány-kormány lenne, és az érne el hasonló gazdasági eredményeket, akkor az más lenne, akkor az jó lenne, mert a baloldali széndioxid nem büdös, nem mérgező, hanem színtelen szagtalan gáz, amely egészséges, hiszen táplálja a fotoszintézist…

    Szóval értem én a sok lelkes klímatüntetőt, akik lehet hogy sokmindent jól látnak, és lehet hogy jót akarnak, de inkább maradjanak otthon, mert nem a klímaváltozás ellen, hanem maguk ellen, a magyar nép ellen, és Magyarország ellen tüntettek. Nem lázadók vagytok, hanem az eljövendő nemzetközi okosdiktatúrának a kisdobosai.