3 erény, amelyet a gyerekektől tanulhatunk

Ahhoz, hogy Krisztust kövessük, állandóan készen kell állnunk, hogy magunk mögött hagyjuk a világot.

Titokzatosság

Komoly különbség van a gyermeki és a gyerekes viselkedés között. Sok fordító javaslatot tett arra, hogy megvilágítsa Urunknak annak a tanításának az értelmét, hogy „olyanok legyetek, mint a kisgyerekek”. Példaként említhetjük Szent Ágoston tengerparti találkozását egy gyermekkel, aki azt mondta a zavart teológusnak, hogy könnyebb lenne kagylóval kiüríteni a tengert, mint behatolni a Szentháromság teljes misztériumába.

A gyerekek értékelik a rejtélyt. Érdeklődő természetük ellenére jobban érzik magukat a rejtélyekkel. Ők elfogadják, hogy vannak olyan kérdések, amelyek megválaszolatlanok.

hirdetés

Világosság

A gyerekek is tisztán látják a dolgokat. A mesékben a karakterek gyakran „jók” vagy „rosszak”. A gyerekek nagyon gyakran vagy szeretik a dolgokat, vagy nem. Tapasztalataik „csodálatosak” vagy „szörnyűek”.

Hasonlítsuk össze ezt a fekete-fehér nézetet a felnőttekével. Az erkölcsi életben sokszor nagyon csábító számunkra, hogy „szürke” területeket hozzunk létre. Olyan helyeket, ahol nem minden fekete vagy fehér. Pedig hosszútávon jobb lenne, ha elfogadnánk, hogy bizonyos dolgok tényleg jók vagy rosszak.

Ha nehéz etikai helyzetekkel szembesülünk, akár a családi életben, akár a munkahelyen, bíznunk kell abban, hogy Isten munkálkodik az életünkben. Méghozzá úgy, hogy a szentséghez vezető utat javasolja nekünk, hogy Ő mindig megtérésre hív. Kortárs világunk számos lehetőséget kínál arra, hogy a relativizmus vagy a szkepticizmus áldozatává váljunk. Pedig a nagy szentek újra és újra megmutatják nekünk, hogy lehetséges megkülönböztetni a jót a rossztól, és így is élni.

Új dolgok

Végül, még ha egyesek néha óvatosak is, a gyerekek gyakran örülnek új élményeknek, új kalandoknak, új dolgok kipróbálásának. Ők nem ugyanazokban a kategóriákban látják a világot, mint a felnőttek. Gyakran eszembe jut egy részlet Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvéből, ahol így ír a szerző:

„A felnőttek nagyon szeretik a számokat. Amikor egy új barátról mesélsz nekik, soha nem tesznek fel olyan kérdéseket, amelyeket fel kell tenni, például: „Milyen hangja van?” – Melyek a kedvenc játékai? – Pillangókat gyűjt? Ehelyett azt kérdezik: „Hány éves? Mennyi pénzt keres az apja?” Valóban azt képzelik, hogy ez a legjobb módja annak, hogy felfedezzék, milyen ember ő!”

Felnőttként megvannak az értékelési módszereink. A dolgokat olyan kategóriákban mérjük, amelyek kényelmesek és gyakran, ahogy a Kis herceg rámutat, számszerűsíthetőek. A tanítványság azonban dacol ezzel az életmóddal. Ahhoz, hogy Krisztust kövessük, folyamatosan készen kell állnunk arra, hogy magunk mögött hagyjuk a világot, és elfogadjuk Krisztus kategóriáit egy életre.

Próbáljunk tehát a fenti három erénnyel, a titokzatosságukkal, a világosságukkal és az új dolgok iránti nyitottságukkal gyermekivé, de ne gyerekessé válni.

Forrás: Aleteia

hirdetés