Az Ifjúsági Világtalálkozó – amelyet idén Lisszabonban rendeztek meg – óriási élmény volt több százezezer fiatalnak, szerte a világon. Olvasónk, Berényi Rebeka beszámolóját osztjuk most meg, amely egyszerre megható és bátorító.
Egészen megrendítő tanúságot tett hitéről és korábbi élményeiről Mario Enzler, aki korábban svájci gárdistaként szolgált a Vatikánban. A pápára vigyázó testőr több személyes történetet is elmesélt Szent II. János Pápáról és Teréz anyáról is. Úgy ment el a Vatikánba, hogy nem tudta hogy hívják a pápát – és úgy jött haza, hogy a zsebében már ott volt a személyesen tőle kapott rózsafüzér. A YouTube-ra felkerült videó teljes fordítását olvashatjátok, a tanúságtételt angol nyelven a cikk alján megtekinthetitek.
Sok-sok történet és személyes tapasztalat vezetett oda, hogy írjak erről a témáról. Arról, hogy a keresztényeknek a kioktatás helyett felemelni, építeni kellene egymást, különösen azokat, akik gyengék lelkileg vagy testileg az adott helyzetben. A mentális és érzelmi problémákról igenis beszélnünk kell, mert a szőnyeg alá söprés nem vezet sehová. Ráadásul én hiszem, hogy van megoldás, van kiút, csak észre kell venni.
Még néhány hétig nyár van, a fesztiválszezon dübörög. De vajon mi, keresztények mennyire veszünk részt rajtuk? Mit szeretünk benne, és mi az, amit nem? Érdemes elmennünk, ha eddig nem igazán jártunk? Íme néhány vélemény tőletek.
Amikor rátaláltam az Esti beszélgetéseink oldalra Instagramon, nagyon megfogott az a sok felemelő és igei üzenet, amely egy-egy posztban szerepelt. Nem sokkal később a 777 imaesten összefutottam az oldal szerzőjével, Hoskóné Dudás Ágnessel, akkor derült ki számomra, hogy katolikus, ráadásul olvassa a tartalmainkat. Ezután készült el az interjú, amelyben mesélt az Istennel való találkozásáról és élményeiről, a tanári pályájáról, a közösségi oldalak előnyeiről és hátrányairól, illetve arról is, hogyan lehet a rohanó hétköznapokban imádkozni.
Egy hit-és személyiségfejlődési út, amely szöges ellentétben áll a híres szlogennel: Hagyd kint a valóságot! Miért viselünk annyiszor álarcot mi, hívők? Miért nem beszélünk arról, ami tényleg van? Isten biztos ezt várja el tőlünk? Vele nem a valóság megtagadása, sokkal inkább az azzal való szembenézés jellemző – így tudjuk aztán a valódi arcunkat vállalni mások előtt is.
Idén rendezik meg először a Protestáns Sokadalmat a budai Várban, augusztus 19-én. Szávay László, az esemény szervezője, aki egyúttal a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezető-helyettese, a 777-nek elmondta: „Fontos, hogy mindazt a szépet, hasznosat és felemelőt, amit a nemzetünk életéhez hozzáadott a református és az evangélikus egyház – a rendezvény két szervezője – meg tudjuk mutatni másoknak is”. A Kaláka együttestől kezdve a gyerekprogramokon és a gasztroudvaron át az orgonamaratonig számos izgalmas programmal készülnek, a részvétel pedig teljesen ingyenes.
Bóna Richárd utolsó éves szeminarista volt Pozsonyban, amikor távoli rokona, Roskó László atya, a clevelandi Szent Margit templom utolsó plébánosa elhívta Amerikába, hogy legyen a magyar közösség papja. Amikor azonban a szemináriumot befejezte, környékbeli amerikai templomokba, majd nyolc év szolgálat után Washingtonba küldték továbbtanulni. Bóna atya útja hosszú kitérővel, de végül mégiscsak a magyar közösséghez vezetett (vissza), hiszen három éve a clevelandi Szent Imre és a Szent Erzsébet magyar katolikus templomok plébánosa. Beszélgetés egy felvidéki magyar hivatásáról, amerikai kalandjairól, a clevelandi magyar közösség helyzetéről – és a latin nyelvű mise népszerűségésről.