Mindannyiunkban ott vagy a vágy, hogy szeressenek minket és szeressünk másokat, de be kell látnunk, hogy mennyire nehezen megy ez, ha emberi erőből akarjuk tenni. Erről szól Henri Nouwen holland katolikus pap és lelkiségi író rövid, erőteljes írása.
Minél idősebbek leszünk, annál inkább felismerjük, mennyire korlátozott a szeretetre való képességünk, mennyire tisztátalan a szívünk, és mennyire Összetettek az indítékaink. Valódi kísértést érzünk arra, hogy szétnézzünk és kitakarítsunk bensőnkben, s olyan emberré váljunk, akinek tiszta a szíve, makulátlanok a szándékai és feltétel nélkül szeret. Egy ilyen kisérlet kudarcra van ítélve, és még nagyobb kétségbeesésbe taszít minket. Minél inkább gyakoroljuk az önvizsgálatot, és igyekszünk megfejteni magunkat, annál inkább belegabalyodunk tökéletlenségünkbe.
Valójában nem tudjuk megmenteni magunkat, csak Jézus tud megmenteni. Ezért olyan fontos, hogy belső tekintetünket elfordítsuk megtört szívünk bonyolultságáról, és Jézus tiszta, megtört szívére irányítsuk. Ha Rá és az Ő mérhetetlen irgalmára tekintünk, képesek leszünk elfogadni tökéletlenségünket, és valóban engedni, hogy Jézus irgalma és szeretete gondoskodjon rólunk.
Eszembe jut Thomas Merton egyik mondata: „lsten az irgalom az irgalomban, az irgalmon belül.” Ez azt jelenti hogy
minél inkább fejlődünk az önismeretben, annál jobban megismerjük Isten irgalmát,
amely meghaladja az általunk ismert irgalmasságot. Elengedni a tökéletes szeretet vágyát, és engedni, hogy rajtunk keresztül Isten szeresse a számunkra fontos embereket – ez a nekünk adatott nagy spirituális küldetés. Ott, Isten tiszta szívében, feltétel nélküli szeretetétől átölelve megtaláljuk a valódi örömöt és békét, amelyre szívünk vágyakozik.
Forrás: Henri Nouwen: Szeretve vagy
hirdetés
