A házasságok körüli egyik nagy kérdés a nászút. Külföld, belföld, mennyi időre…legalább a ,,kivel?” kérdésre biztos a válasz. A témát a személyes példám ihlette, hiszen már voltam ebben a helyzetben. Talán nem lógok ki a nagy átlagból, hogy én is egy egzotikusabb „all in” utazást szerettem volna, és erről a feleségemet is sikerült hamar meggyőzni. Meg is szerveztem az utazást, meglepetés volt a párom számára. Összességében jó is volt, nagy élmény, csak valahogy nem nászút. De miért? Erre próbálok meg rávilágítani.
Valójában mire való a nászút?
Nekünk, keresztényeknek alapvetően sehol sincs előírva, hogy nászútra kellene menni, anélkül érvénytelen a házasság. Ez a modern kor vívmánya, a jólét féktelen növekedésének a hozománya. Ha belegondolunk, az emberek régebben sem utaztak sehova, hiszen amellett, hogy pénzük sem volt, az állatokat, a gazdaságot sem lehetett otthagyni.
Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy nem egy rossz dolog elbújni a világ elől a párunkkal, sőt. A nászút, a nászéjszaka arra való, hogy a pár fizikai értelemben is átadhassa magát egymásnak, és egy olyan intim közegben élhessenek át emberfeletti élményeket, amelyekre az életben egyébként nem sok lehetőség van. A nászútnak ennek az élménynek a megélést kellene támogatnia. Azt, hogy
ez az intim közeg, ahol minden és mindenki ki van zárva csak a pár és a Jóisten van jelen, a legmeghittebb legyen.
A nászút erre való – sem többre, sem kevesebbre.
Mi a gond az egzotikus vagy akár csak a városnézős aktív nászutakkal?
Az első, hogy a messzi vidék alapvetően nem támogatja az intim közeget. Egy teljesen ismeretlen helyen az ember óhatatlanul feszélyezve tudja magát érezni, hiszen a napi rutinok nem működnek. Persze egy jó szálloda, vagy egy eldugott kis takaros vendégház kiszolgálással ezen tud segíteni, de ezt a többség nem engedheti meg magának. Ha ezek nincsenek és az ember önellátó, akkor vadidegen környezetben kell megoldani az étkezéseket, olyan nyelveken kell olvasni az étlapot, amelyekről azt sem tudjuk, melyik irányból kell olvasni, a boltban lövésünk sincs, hogy hova nyúljunk, rosszabb esetben azt sem tudjuk, hogy hol van a bolt. Nem fog másról szólni az utazásunk, mint az idegen hely által generált kihívások megoldásáról, ami összeségében frusztrációt okoz.
Másodszor ha az ember elutazik a világ végére akkor már látni akar minél több mindent, ami alapvetően teljesen jogos elvárás. Ekkor viszont még véletlenül sem a másik lesz a középpontban hanem a Tripadvisor és társaik. Esténként hulla fáradtan fogunk bedőlni az ágyba és az utolsó dolog amit kívánni fogunk, az a testiség. Másnap persze megint kelni kell, hogy „tartalmas” legyen a nap és jól kihasználjuk a szó szerint drága időt.
Harmadszor pedig a legtöbb fiatal pár igazából nem engedhet meg magának ilyen utakat de a nászajándékokból vagy a megspórolt pénzükből olykor milliókat is erre áldoznak.
Az élet kapujában álló fiatalok számára lehet, hogy lenne jobb helye is annak a pénznek.
Jómagam is beleestem ebbe a hibába, és utólag visszagondolva szép volt, nagy élmény volt, csodákat láttunk, de volt betegeskedés, volt feszültség az ismeretlen környezet és a váratlan helyzetek miatt. Ha most mennék nászútra biztos, hogy idehaza néznék ki egy takaros ki házikót, valami szép vidéken és pár napra ott élném át a nászút valódi lényegét. Hála Istennek, hogy a házasságunkra ez semmilyen negatív hatással nem volt, azóta is nagy szeretetben élünk.
Bízom benne, hogy ezzel a kis írással sokaknak tudok egy visszafogottabb, pénztárcabarátabb, és ami a legfontosabb egy még intimebb nászutat szerezni. Aztán ha utazni szeretnétek, hajrá, bármikor lehet menni, de a nászút ne az útról szóljon, hanem Rólatok!
Plank Ádám
hirdetés
