Mit adhat egy túlmarketingelt, megváltozott jelentésű ünnep ma? Keresztényként fontos tudatosnak lenni és megküldönböztetni: miben hiszünk? Szent Miklós, Mikulás, Télapó?
Manapság minden a külsőségekről szól. Hajlamosak vagyunk a másik embert a külseje alapján megítélni akarva-akaratlanul is. Reggelente általában a kinézetünkre több időt szánunk, mint bármi másra. A következő könyv nem kimondottan lelki olvasmány, de nagyon fontos értékeket képviselő, közvetítő regény. Egy nem mindennapi amerikai mű, ráadásul egy keresztény írónő írta.
„Addig járjatok, amíg van világosságotok, nehogy elborítson benneteket a sötétség. Aki sötétben jár, nem tudja, hova megy.”
Ezeket a számunkra már közhelyesnek ható jézusi szavakat egy ókori ember sokkal mélyebben, személyesebben élhette meg, pusztán csak azért, mert tudta, mi az a sötétség. Valahogy úgy, ahogy a csillagok járásáról is többet tudott egy mai átlagembernél, mert látta őket. Nekünk tudásunkkal kell pótolnunk azt, ami a hétköznapi valóságunkból már elkopott – és pontosan erre figyelmeztetnek minket a jelképeink.
Szélsebesen haladunk az év legvarázslatosabb néhány napja felé. Főképp a legkisebbeknek különleges ez az időszak, hiszen ők még teljesen át tudják magukat adni az ünneppel együtt járó csodáknak, amik számukra a karácsonyfa alatt, az angyaloktól hozott ajándékokban csúcsosodnak ki. Persze keresztényként tudjuk, hogy az ajándékozást, és az ünnep cukormázzal bevont manírjait a helyén kell kezelnünk. Mégis azt hiszem, hogy minden kisgyerek megérdemli az érzést, hogy az angyalok személyesen gondoltak csakis őrá, amikor az színes-szagos dobozkát a fa alá helyezték.
A 777 sokszor hangsúlyozza: a politikáról, a közéletről való gondolkodás formálásában nagy szerepet kell vállalniuk a keresztényeknek, mert a politizálás nem szólhat csupán a hatalomról; annak a közjót kell szolgálnia. Idézetgyűjtemény egy egykori frakcióvezetőtől.
Már volt szó magunkról meg a családunkról meg érintőlegesen idegenekről is, de mit tehetünk, ha {esetlegnetalántándeténylegtutira} nincs olyan ruhánk vagy egyebünk, amitől megválnánk? Akkor menjünk el, és *tegyünk* valamit! Az üzleti világban ezt CSR-nak nevezik (vállalati társadalmi felelősségvállalás).
Az olasz püspöki kar sajtóosztálya arról számolt be, hogy egész pontosan 404 pap van az Exorcisták Szövetségében, azaz a legnagyobb ördögűzőket tömörítő szervezetben. A tagok fele Olaszországban dolgozik, mellettük pedig több mint száz asszisztens tevékenykedik.
Néhány héttel ezelőtt Lindka írt arról, hogy bátran gyertek hozzánk, papokhoz tanácsért. Most visszadobom a labdát.