A megbocsátás halogatása nemcsak a lelki, hanem a testi egészséget is aláássa – vallja egy asszony, aki könyvben írta meg a megbocsátásért vívott kemény küzdelmét. A cikk a christianae.wordpress.com-on olvasható.
Amikor először jön valaki lelkivezetésre, mindig az az első kérdés, hol tart most a lelki élet útján. Ez fontos információ ahhoz, hogy személyre szabott és hasznos tanácsokat tudjak adni, hiszen nem ugyanaz kell az éppen most elindulónak, mint annak, aki már gyakorlott. Itt összeszedtem a három (+1) leggyakoribb tanácsot, amit a lelki életben kezdőknek szoktam mondani.
John Steinbeck Édentől keletre című regényében olvashatjuk egy hívő, dolgos farmerfeleség gondolatait a mennyországról.
Talán minden ember a boldogságot és a békét keresi az életben. Miért nem találják meg? Sok-sok apró, alattomos, szinte észrevehetetlen dolog igyekszik együttes erővel tenni azért, hogy még véletlenül se legyünk boldogok: ezekről szeretnék most írni. A két részes blog első része korunkra jellemző problémákról és ezek hatásairól szól; a második részben szeretném a saját tapasztalataim alapján feloldani ezt az igen nagy konfliktust.
Mennyire sokszor érezzük, mondjuk, látjuk ezt magunkkal vagy másokkal kapcsolatban! Hányszor kell egy nap imádkozni? Hány percig? Mit mondjak? Üljek, álljak, térdeljek? Egyedül, a párommal, közösségben, templomban? Valószínűleg egyik kérdésre sincs rossz válasz: ha imádkozunk, és mi annak szánjuk, akkor az már csak jó lehet. De ha nem hiszed el, hogy ez mennyire egyszerű, akkor próbáld ki, hogy a következő mondatkezdések közül legalább 3-at befejezel. Az már fohász. Ha többet is, az már ima.
„Átlépett egy határt a meleglobbi: kislánynak született „transzkisfiú” szerepel a népszerű amerikai vígjátékban, kisfiúnak született „transzkislányt” mutogattak a texasi Pride-on.” A Heti Válasz cikkét közöljük.
Aradi vértanúk. Manapság már celebekre, nagy tanítókra, sztárokra tudunk csak gondolni. Pedig néha érdemes visszanyúlni a távolabbi múltba, és felkutatni a régi kincseket. Ezekből mutatunk most nektek egyet ma, az aradi vértanúk ünnepén: Damjanich János imáját, amelyet 1849. október 5-ről 6-ra virradóra írt.