2016. 12. 07.

Tapló-e a „Télapó”?

A filmipar számos képviselője valamiért évről-évre úgy gondolja, azzal arat majd (kassza)sikert, ha a hagyományos karácsonyi szimbólumokat kifigurázza, gúny tárgyává teszi, alpári filmet készít róluk. Ezek eredménye egy sor „alkotás”, amik hatására inkább menekülnél a moziból – már ha vagy annyira meggondolatlan, hogy egyáltalán jegyet váltasz rá.

Az idei karácsonyi filmszezon azonban két borzalommal is támad: a legförtelmesebb film kategória egyértelmű győztese pedig a Tapló Télapó 2. című „remekmű”, amelynek már címe is azt eredményezi, hogy az ember egy kicsit megbánja, hogy odafigyelt elsőben és megtanult olvasni. A film receptje olyan egyszerű, hogy az még a konzumkultúra kiemelkedő képviselőit is arcpírre ösztönzi: végy egy lumpen figurát, adj rá mikulásruhát, körítsd hozzá a kultusz tipikusan amerikai elemeit, a hagyományos történetet pedig állítsd a feje tetejére egy totálisan vállalhatatlan jellemmel, miközben a vulgarizmus mélységébe süllyedsz. Az egyszerű lélek meg majd jót nevet azon, hogy a mikulásjelmezes-adománygyűjtős alakod azt mondja a járókelőknek: „tejeljetek már, köcsögök!”.

Nekem személy szerint már azzal is problémám van, hogy a Szent Miklós-kultusz magyar nyelven meghonosodott mikulását télapózzák (e nyelvi lelemény a kommunista diktatúra sajátja volt, midőn a „fenyőünnephez” hasonlóan megpróbálta eltávolítani az ünnepet eredeti szakrális tartalmától). De ahhoz az önmagáért való vulgárbutasághoz, amit a Tapló…2 hoz, nehéz megfelelő jelzőt illeszteni. Merthogy főhősünk káromkodik, lerészegedik, verekszik, még saját édesanyját is ököllel köszönti, fiatal fiúnak próbál segíteni, hogy elveszítse a szüzességét, nyilvános helyen okádja el magát és az „idillinek” szánt pillanatban is elveszi a perc varázsát az egyszeri amerikai kisgyerektől. Nem alakít mást, mint a legendából kialakult mesevilág deszakralizálását, a hagyományos értékek gúnyolását és a hedonista, vulgáris, igénytelen lét ártatlanul megmosolyogtatónak szánt beállítását. Egyszóval értékromboló.

Mire jó mindez? Nem kell profi kritikusnak lennünk ahhoz, hogy megállapítsuk: filmművészeti szempontból semmire. Teljesen értéktelen alkotás. Egyetlen célja minden bizonnyal a bevétel minél magasabbra tornázása, a befektetők vállalásának megtérítése, egy stúdió létének további biztosítása. A film és háttere megjeleníti mindazt, ami sokat emlegetett „mai világunkban” gyászos.

Nem árt tudatosítani: a megjelenített karakter a lehető legmesszebb van attól, amit Szent Miklós legendáriuma, az általa megélt szeretet közvetít számunkra. Az idei adventben is legyünk bölcsek és válasszunk inkább értékes filmeket!

Blog Vágvölgyi Gergely
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás