A filmipar számos képviselője valamiért évről-évre úgy gondolja, azzal arat majd (kassza)sikert, ha a hagyományos karácsonyi szimbólumokat kifigurázza, gúny tárgyává teszi, alpári filmet készít róluk. Ezek eredménye egy sor “alkotás”, amik hatására inkább menekülnél a moziból – már ha vagy annyira meggondolatlan, hogy egyáltalán jegyet váltasz rá.
Az idei karácsonyi filmszezon azonban két borzalommal is támad: a legförtelmesebb film kategória egyértelmű győztese pedig a Tapló Télapó 2. című “remekmű”, amelynek már címe is azt eredményezi, hogy az ember egy kicsit megbánja, hogy odafigyelt elsőben és megtanult olvasni. A film receptje olyan egyszerű, hogy az még a konzumkultúra kiemelkedő képviselőit is arcpírre ösztönzi: végy egy lumpen figurát, adj rá mikulásruhát, körítsd hozzá a kultusz tipikusan amerikai elemeit, a hagyományos történetet pedig állítsd a feje tetejére egy totálisan vállalhatatlan jellemmel, miközben a vulgarizmus mélységébe süllyedsz. Az egyszerű lélek meg majd jót nevet azon, hogy a mikulásjelmezes-adománygyűjtős alakod azt mondja a járókelőknek: “tejeljetek már, köcsögök!”.
Nekem személy szerint már azzal is problémám van, hogy a Szent Miklós-kultusz magyar nyelven meghonosodott mikulását télapózzák (e nyelvi lelemény a kommunista diktatúra sajátja volt, midőn a “fenyőünnephez” hasonlóan megpróbálta eltávolítani az ünnepet eredeti szakrális tartalmától). De ahhoz az önmagáért való vulgárbutasághoz, amit a Tapló…2 hoz, nehéz megfelelő jelzőt illeszteni. Merthogy főhősünk káromkodik, lerészegedik, verekszik, még saját édesanyját is ököllel köszönti, fiatal fiúnak próbál segíteni, hogy elveszítse a szüzességét, nyilvános helyen okádja el magát és az “idillinek” szánt pillanatban is elveszi a perc varázsát az egyszeri amerikai kisgyerektől. Nem alakít mást, mint a legendából kialakult mesevilág deszakralizálását, a hagyományos értékek gúnyolását és a hedonista, vulgáris, igénytelen lét ártatlanul megmosolyogtatónak szánt beállítását. Egyszóval értékromboló.
Mire jó mindez? Nem kell profi kritikusnak lennünk ahhoz, hogy megállapítsuk: filmművészeti szempontból semmire. Teljesen értéktelen alkotás. Egyetlen célja minden bizonnyal a bevétel minél magasabbra tornázása, a befektetők vállalásának megtérítése, egy stúdió létének további biztosítása. A film és háttere megjeleníti mindazt, ami sokat emlegetett “mai világunkban” gyászos.
Nem árt tudatosítani: a megjelenített karakter a lehető legmesszebb van attól, amit Szent Miklós legendáriuma, az általa megélt szeretet közvetít számunkra. Az idei adventben is legyünk bölcsek és válasszunk inkább értékes filmeket!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás