Egyesek azt gondolják, hogy „tesztköröket” kell futni egy kapcsolatban a házasság előtt. Leírom, miért is nem jó ötlet ez.
Kategória
Lelkiség
„Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.” – János 8:36
Talán már egy tucatszor elolvastad ezt az igeverset, mégis úgy érzed, hogy valójában fogalmad sincs, mit jelent a Krisztusban való szabadság, és hogyan lehet ezt megtapasztalni.
Ki ne tapasztalta volna már, hogy: „senki sem próféta a maga hazájában”?
Jézus olyannyira találkozott a jelenséggel, hogy a fentebbi mondás is tőle ered (Lk 4, 21-30). A hétköznapokban a haza általában a saját családunkat jelenti. És bizony rengetegszer érezzük úgy, hogy lényegében akárki előtt nagyobb erővel hat a tanúságtételünk, mint a családtagjaink előtt, vagy hogy mindenkinek a megtérésére nagyobb esélyt látunk, mint egyes rokonainkéra.
Andrew Stoecklein, amerikai lelkész depressziójával folytatott hosszadalmas küzdelmei után, augusztus 25-én önként véget vetett az életének. A tavalyi évben publikálták az alábbi írását, melyben arra hívta fel a figyelmet, hogy miért fontos, hogy beszéljünk a depresszióról.
Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” „Mondom neked – felelte Jézus -, nem hétszer, hanem hetvenhétszer.”
(Mt 18.22-23)
18 éves voltam, amikor megírtam az első ’listámat’. A ’lista’ ötlete egy barátomtól volt, aki segíteni akart elképzelni nekem, milyen emberrel szeretnék járni. Elmagyarázta, hogy ’a lista’ egy jól átgondolt felsorolása azoknak a tulajdonságoknak, amikről valaki szeretné, ha a jövendőbeli hitvesét jellemeznék. A listát akkor lehet elővenni, amikor barátokról el kell dönteni, hogy potenciális romantikus partnerek-e?
A világ azt mondja, hogy nézz magadba a válaszokért. Isten azonban az ellenkezőjét állítja.
Egy keresztény gyakran megkapja kollégái, barátai kérdéseit, vagy csak furcsa pillantásait: szinte mindannyiunknak van olyan emléke, amely során gyakorlatilag földönkívülinek néztek bennünket hitünk miatt. Illetve egészen pontosan azért, mert rosszul tudták azt, hogy miben és miért hiszünk! Sárközi Andrea a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet blogján írt a témában egy egészen kiváló írást, amelyet örömmel osztunk meg!