Amikor egy pár elmondja nekünk, hogy nem jön össze a baba, nehezen tudunk bármit válaszolni. Az alábbi néhány tipp azonban segíthet.
Kategória
Lelkiség
Július 22-én ünnepeljük azt az asszonyt, aki a népi vallásosságban, keresztény művészetekben, legendákban összeolvadt a betániai Máriáéval, valamint a névtelen bűnös asszonnyal. Magdalai Mária megszállott, beteg asszony volt, akiből Jézus hét ördögöt űzött ki, s aki ezután Jézus kísérője lett. Ott volt a kereszt tövében és tanúja volt a feltámadásnak is.
Mindannyian, kisebb vagy nagyobb mértékben úgy érezzük, hogy nyomot kell hagynunk a történelemben. Azt kívánjuk, hogy bárcsak soha ne érne véget az életünk; attól félünk, hogy a feledés homályába merülünk, elfelejtenek bennünket. Nagyon gyakran kivetítjük ezt a félelmünket a gyermekeinkre is: saját magunkról nevezzük el őket, mintha ezzel azt a megbízást adnánk nekik, hogy emlékünket a jövőbe vigyék. Részben ez az oka annak, hogy nehéz lehet számunkra, amikor a gyermekeink nem tökéletesen teljesítik be a vágyainkat. Elkerülhetetlenül csalódottak vagyunk, mert a gyermek a tökéletes ábrázolása annak, hogy alkalmatlanok vagyunk az életünk irányítására.
Tombol a nyár az északi féltekén, és ebből adódóan az emberek többsége ilyenkor megy szabadságra. Az ember ilyenkor izgul, előre eltervezi, hogy mi mindent fog csinálni, mennyi pénzt költ, milyen helyekre megy el. Ez idő alatt viszont kicsit felhagyunk az ‘apostolkodással’, egy rövid ideig szüneteltetjük a csoportba, közösségbe járást is.
Loyolai Szent Ignác a lélek tisztánlátásáról szóló tanításaiban különleges szabályokat határozott meg arra vonatkozóan, hogyan ismerhetjük fel szívünk belső hangját. A sátán hangjának felismerésére különösen nagy hangsúlyt fektetett.
A Filozófia és Irodalom kurzus végén, amit én tartottam, arra kértem a diákjaimat, írjanak egy történetet egy filozófiai gondolatról. Megrázott a tény, hogy a történetek jó része kielégületlenségről és a telhetetlen jólét utáni végnélküli keresésről szóltak, a frusztrációról, hogy a beteljesülés iránti vágyakozásuk megválaszolatlanul maradásáról, egy valószerűtlen küldetésről, ami sohasem fejeződik be. Mindebből arra következtettem, hogy a tökéletlenség számukra probléma. A legtöbben mindig kitűzünk valamilyen célt, és nem nyugszunk, míg azt el nem érjük. Nagy kár, hogy ezek a célok olyanok, mint a szivárvány vége: lehetetlen őket megtalálni!
A legtöbben ismerjük az alkalmatlanság, a „nem vagyok elég jó” érzését. A világunk teljesítményorientált, ami csak tovább erősíti bennünk ezt. De Isten épp fordítva gondolkodik: egyszerű, tökéletlen embereken keresztül vitte véghez a legnagyobb, természetfeletti tetteit, akik beismerték, hogy szükségük van az erejére. Prekopa Miron indiai missziója során ismerte meg mélyen ezt a kegyelmet és azt, hogy Istennel együtt dolgozva semmi sem lehetetlen. Az ő beszámolóját, majd bátorítását olvashatjátok az I. és II. részben.
Az összes hívő tudja, hogy még az ételnél is nagyobb szükségünk van a hitre. De mégis hogy “nyerheted el” ezt ilyen varázslatosan? Hogyan juthatsz el a reménytelenség állapotából oda, hogy minden bizalmadat Istenbe fektetve éled az életed?