Lelkiség

7 dolog, amit a meddőséggel küzdő párok szerint tudnod kell

Amikor egy pár elmondja nekünk, hogy nem jön össze a baba, nehezen tudunk bármit válaszolni. Az alábbi néhány tipp azonban segíthet.

A legtöbb fiatal párnak közös álma, hogy idővel gyereket szeretnének. De azok számára, akik meddőséggel küszködnek, ezt a vágyat valóra váltani nagy kihívást jelent, és nem ritkán lehetetlen vállalkozásnak tűnhet. Sajnos ez a jelenség nem ritka. Talán mi is ismerünk ilyen párokat. A CDC szerint (Centres for Disease Control and Prevention, Amerikai Járványügyi Hivatal) az Egyesült Államokban élő 15 és 44 év közti nők hat százaléka nem eshet teherbe. Ha ehhez hozzáadjuk ugyanennek a korosztálynak a további 12 százalékát, akik nehezen tudnak teherbe esni vagy végig kihordani a terhességet, kiderül, hogy csupán az Egyesült Államokat tekintve minden ötödik nő meddőséggel küzd.

Amikor egy pár beszél velünk arról, hogy nem tud megfoganni a gyerekük, nem igazán tudunk mit mondani. Ha nem tapasztaltuk meg ugyanazt, nem tudjuk, hogyan reagáljunk. Ezeknek a pároknak támogatásra és megértésre van szükségük. A meddő nők (és párok) szerint jó, ha ismerjük az alábbi hét pontban összefoglaltakat.

1. A legkiakasztóbb azt hallani: „Csak nyugi, majd összejön!”

Amikor egy meddő pár hazalátogat az ünnepekre, munkatársakkal vacsorázik vagy régi barátokkal beszélget, hamar előkerülhet a téma, hogy mikor lesz gyerekük. Ha van valami, amit már minden meddő pár hallott, az a következő mondat: „Csak nyugi, összejön nektek is!” vagy: „Ne görcsöljetek rá annyira a témára!” Ezt pedig követik azok a történetek az ismerős párokról, akik „elfeledkeztek” a babatémáról és hamarosan kopogtatott a kis jövevény. Azonban a legrosszabb tanács, amit adhatunk egy ilyen párnak az a „csak nyugi”.

Ugyanakkor az sem igaz, hogy a stressz az egyetlen tényező, ami miatt egy párnak nem lesz gyereke. Kutatásokat végeztek, hogy a stressz hogyan hat a fogamzásra, de az eredmények nem egyértelműek. „A baj az, hogy a meddőségnek nem önmagában a stressz az egyetlen oka; ha olyan problémával küzd valaki, amely megakadályozza a fogamzást vagy a magzat kihordását, nincs az a mennyiségű nyugalom a világon, amelynek eredményeként áldott állapotba kerülhet ez a személy” – írja Olivia Campbell a The Cut című magazinban. Legközelebb, amikor egy pár a meddőségével kapcsolatos problémáiról beszél nekünk, ne ismételgessük nekik, hogy „csak nyugi”, hanem szánjunk rá időt, hogy meghallgassuk őket.

2. Legyünk empatikusak!

Jób könyvéből sokat tanulhatunk az empátiáról. Jób elvesztette a nyáját, a szolgáit, a házát és végül a gyermekeit is. Fekélyekkel van tele az egész teste „a feje tetejétől a talpáig”. A felesége azt javasolja neki, hogy „átkozza meg Istent és haljon meg”. Aztán amikor három jóbarátja hallott a szenvedéséről, eljöttek meglátogatni Jóbot.

És hogyan vígasztlaták meg? Vele sírtak, leültek mellé és megszaggaták ruhájukat. Aztán ott ültek mellette hét napon és hét éjszakán át. Egyetlen szót sem szóltak egy hétig, mert „látták, milyen nagyon szenvedett”.

Hogyan  mutassuk ki empátiánkat a meddő párok felé? Ehhez először azt kell tudnunk, mi az empátia. Brene Brown az I Thought It Was Just me (But It Isn’t) (Azt hittem, csak én vagyok így (de nem)) című könyvében idézi Theresa Wiseman beteggondozási szakértőt, aki a következőképpen magyarázza az empátia mibenlétét:

  • Az empátia az, amikor képesek vagyunk egy másik ember helyzetéből tekinteni a világra. Ehhez tudnunk kell a másik szemszögéből látni vagy legalább helyesen ítélni meg azt, amin keresztülmennek.
  • Nem ítélkezünk és a másik ember érzései felé nem fordulunk lekicsinylően, mondván, hogy az butaság. Ha empatikusak vagyunk, felismerjük, hogy mások érzései és tapasztalatai fontosak. Nem bagatellizáljuk el a kérdést pusztán azért, hogy megvédjük magunkat a valódi fájdalomtól, amin mások keresztülmennek.
  • Az empatikus ember megérti mások érzéseit. Ennek az első lépése az, hogy tisztában vagyunk a saját érzéseinkkel. Kapcsolatban kell lennünk a saját érzéseinkkel ahhoz, hogy megértsük a másokét. Ez pedig azt jelenti, hogy félre kell tennünk a magunk dolgait, hogy a szeretteinkre koncentrálhassunk.
  • Nyilvánítsuk ki, hogy megértettük a másik fél érzéseit. Az ilyenek helyett, hogy:  „Legalább nem az történt veled is, hogy…” vagy „Lehetne rosszabb is…”, inkább mondjuk ezt: „Ezt ismerem és tényleg nagyon rossz.” Vagy egy olyan példát használva, amelyet Brene is megemlít: „Látom, nehéz helyzetben vagy. Beszélgessünk róla.”

Csodálatos ajándék, ha tudjuk, hogyan legyünk együtt valakivel, hogyan üljünk le mellé és gyászoljunk vele. Lehet, hogy nem tudjuk, milyen a meddőséggel küzdeni, de meg tudjuk hallgatni az illetőt, és ez az, ami nagy segítség tud lenni számára.

3. A kéretlen tanácsok többet ártanak, mint használnak

Amikor egy pár a meddőségi problémáiról beszél, sokan azonnal tanácsokat kezdenek osztogatni és kezelést javasolnak. Ne értsetek félre, örvendek, hogy a barátnőd másodunokatestvére teherbe tudott esni egy új kezelési módszer eredményeként vagy egy bizonyos orvos felkeresése után. A legtöbb pár azonban tudatában van a lehetőségeinek, és lehet, hogy már túl van jó pár orvosi vizsgálaton.

A legtöbb tanácsot jó szándékkal adják az emberek. Általában csak úgy mondani fognak valamit (akármit!), ami majd segíteni fog a nehéz helyzetben. Viszont ha nem kértek meg konkrétan, hogy adjunk orvosi tanácsot, inkább ne tegyük. Ehelyett kérdezzük meg, hogyan segíthetünk.

4. A meddőség mind érzelmileg, mind fizikailag kimerítő

A kutatások szerint a meddőség a rákhoz hasonló érzelmi hatást gyakorol a nőkre. És hogy ez a tapasztalat még durvább legyen, a stressz gyakran periodikus. A nők amúgy is hormoningadozást tapasztalnak a ciklusuk során. Saját meddőségem kezelésére az orvos progeszteront írt fel nekem, amitől gyakran szédültem, kiszáradtam, éhes voltam és még egy sor más mellékhatást is megtapasztaltam.

 A meddőséggel küszködő párokat emellett lelkileg nagyon kifárasztja a sok-sok negatív terhességi teszt. Számos pár évekig kezelésre jár, másoknak a végleges meddőségükkel kell szembenézniük. Hónapról hónapra megtapasztalják a fogamzásért vívott harc viszontagságait. A nők általában reménykedőek a ciklus elején, de a ciklus második szakaszában érzelmileg nagyon kimerülnek a várakozásban. Minden hónap azzal kezdődik, hogy felkeltik magukban a reményt, amit aztán ismételten szétzúz egy újabb negatív terhességi teszt.  

5. A meddőség hihetetlenül kirekesztő

Nőként gyakran meghívnak minket babaváró buliba vagy csak nőknek szóló összejövetelekre. Egy meddőséggel küszködő nő azonban ezeken az eseményeken kívülállónak érezheti magát, mintha a jelenlevők között egyedül ő lenne az, aki épp nem állapotos vagy nincs tipegő gyereke.

Egy-egy ilyen eseményen elképesztően magányosnak éreztem magam, mivel nem tudtam olyan történeteket mesélni, amikor a kisbabám ébren tartott egész éjszaka, nem tudtam hozzászólni a babaételekhez és soha nem vajúdtam vagy szültem. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a meddő párok nem akarnak gyereket – sokkal inkább azt, hogy megpróbáljuk tartani magunkat Isten időzítéséhez.

6. A feltételezések félrevezetnek

A családtervezésről szóló beszélgetéseknek a legjobban az tud ártani, ha előre feltételezünk bizonyos dolgokat. Néhányan azt gondolják, hogy jelenleg azért nem ül egy kicsi az ölünkben, mert nem akarunk gyereket. Mások meg azt, hogy önzőek vagyunk – végül is itt egy fiatal katolikus pár, hogyhogy nem várnak még gyereket? A gyermektelen párok története azonban sokkal többről szól, mint ami kívülről látható. 

Simcha Fisher a következőket írja a The Sinner’s Guide to Natural Family Planning (Családtervezési kézikönyv bűnösök számára) című könyvében: „A dolog néha tényleg csak fehér vagy fekete. Az emberek időnként valóban rosszat cselekednek, és bizonyos körülmények között keresztényi kötelességünk helyreigazítani őket … de a történet gyakran sokkal többről szól. Amikor tanácsot akarunk adni, még ha valóban kérték is, ne feledjük el, hogy az emberi szív az érzések és motivációk fura és kusza dzsungele. Még magunk elől is rejtegetjük a dolgokat, és csak az Isten tudja, hogy ki a bűnös és ki a szenvedő.

Ahelyett, hogy azt feltételezzük, hogy annak a fiatal párnak, aki előttünk ül a templomban, azért nincs gyermeke, mert ők ezt így akarják, legyünk inkább megfontoltak és nagylelkűek, amikor velük beszélgetünk.

7. Az örökbefogadás csodálatos lehet, de ez személyre szabott elhívás

Amikor valaki arról beszél, hogy nem lehet gyereke, az örökbefogadás témája azonnal felmerül, mintha ez lenne a megoldás a meddőségre. Valóban csodálatos dolog adoptálás által családot alapítani – azonban ne feledjük, hogy ez személyre szabott hivatás és nem mindenki számára elérhető. A folyamatnak megvan a maga lefolyása és tele van kihívással.

Az örökbefogadás nem gyógyítja a meddőséget. Ha egy pár örökbe fogad egy gyermeket, az még nem gyógyítja be azt a sebet, hogy ők maguk nem képesek saját kisbabát a világra hozni. A legtöbb meddő pár tisztában van vele, hogy az adoptálás által lehet gyerekük és családjuk, de ezt nekik kell Isten előtt eldönteniük és megkülönböztetniük.

 

forrás: aleteia.org

Ezt a cikket Pál Ágnes önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul.

hirdetés

5 hozzászólás

  • Válasz Filipánics Tibor 2018. 08. 01. 23:38

    Üdv,itt a kitiltott!
    Valamit nem értek,ilyenkor mért nem gondolják azt,hogy “legyen meg Isten akarata”? Pontosan itt látszik,hogy nem gondolják komolyan ezt a legtöbben.Mert bár Isten akaratát hangoztatják,mindent megtesznek,hogy legyen gyerekük.Ami nagyon helyes csak ellent mond a kettő. Kedves szerkesztő,gondold végig! Abban a pillanatban,hogy teszek valamit valamiért máris kijjebb tolom Istent.Máris nem csak benne bízom.Máris rájövök,hogy hoppá,nem kellene nekem is valamit tennem.Isten nem játszik olyan játékot,hogy ha nagyon imádkozol hozzá,akkor lesz gyermek,ha nem akkor nem.De,attól még imádkozhatsz,mert az jó neked és az énednek is,sőt bízhatsz is Istenben de NE hidd azt,hogy Isten valamitől is függővé tesz valamit is.Ez nagyon együgyű gondolat lenne.Magadon,magadnak azonban segítesz ezzel és ez a lényeg.Mert Isten mindenkihez egyformán viszonyul.Nem kivételez.Ezt nehéz elfogadni,mert ahogy egy keresztény barátom mondta “Nagyon szomorú lennék,ha a rossz emberek is a mennyországba jutnának ,oda ahova én.” Hát igen,és ki dönti el,ki a rossz? Hát ö. (még csak nem is Isten) Siralmas istenkép! Ennyi,olvasd el,azt töröld.

    • Válasz grad 2019. 04. 08. 15:39

      RE: Nálad a pont! Teljesen igazad van. (A keresztény barátod mondata pedig ultrasiralmas!!! Gőg a javából!)

  • Válasz Gézu 2018. 08. 02. 21:34

    Tehát a te logikád alapján ha valaki például balesetet szenved vagy beteg lesz, akkor az embereknek csak szét kéne tárniuk a kezüket, és annyit mondani, hogy “legyen meg az Isten akarata”? Azaz ha meg kell halnia, meghal, ha élnie kell, majd meggyógyul magától? Mert kijjebb tolják Istent ha az ő akarata ellenére meggyógyítják például embertársukat?

    • Válasz grad 2019. 04. 08. 15:42

      Re: Gézu Látom, nemigen értetted, mit ír Tibor. Ő pont, hogy rávilágított, hogy micsoda ellentmondás van abban, hogy sok esetben a keresztények rámondják valamire, hogy “legyen meg Isten akarata”, máskor meg mindent megtesznek, hogy úgymondd a sors ellen küzdjenek. Pl. a meddőség ellen.

  • Válasz Toschnar Antonia 2018. 08. 06. 10:17

    Nemcsak nok szenvednek a meddoseg miatt, hanem ferfiak is. Amirol pedig soha nincs szo, a meddo hazasparok szulei is. Utobbi nem meglepo, hogy kimarad mindenbol.
    Az orokbefogadas gyonyoru, hiszen maga Krisztus mondta, aki egyet befogad ezek kozul, az engem fogad be. A nagyszulo is befogadja teljes szivvel, megkulonboztetes nelkul kis unokajat.
    Ami Damokles kardjakent az egesz csalad folott log: Mit orokolt a genjeiben es a 9 honap stresszes idoszaka milyen valtozasokat okozott a genjeiben. Igen, ez is bizonyitott mar.
    Ha igy keszitjuk a statisztikakat, es hozza adjuk a nagyszuloket is a meddoseg problemajahoz, akkor meg melyebbre kell asni a meddoseggel kapcsolatos kutatasokban.