„Nehéz lenne elképzelnünk Ádámot és Évát, amint a »Tanuljunk imádkozni« című kézikönyvvel a hónuk alatt sétálnak a Paradicsomkertben, várva az alkony hűvösében érkező Úrra.”

„Nehéz lenne elképzelnünk Ádámot és Évát, amint a »Tanuljunk imádkozni« című kézikönyvvel a hónuk alatt sétálnak a Paradicsomkertben, várva az alkony hűvösében érkező Úrra.”

Az UNESCO 1995-ben április 23-át a Könyv napjává nyilvánította. William Shakespeare és Miquel de Cervantes ezen a napon haltak meg, valamint ezen a napon van Janikovszky Éva, Kossuth-díjas írónk születésnapja is. Ebből a különleges alkalomból a 777 szerkesztői elárulják, hogy melyek a legkedvesebb könyveik. Figyelem, hosszú lista következik!

A közelmúltban jelent meg Roberto Alborghetti, olasz újságírónak, Ferenc pápa egyik lelkes életrajzírójának Ferenc pápa asztalánál című könyve. A műből nemcsak az derül ki, hogy a szentatya számára hangsúlyos a főzés és az étkezés, hanem az is, hogy korábban élelmiszervegyész végzettséget is szerzett és kiskorában hentes akart lenni. A kötet kultúrtörténet, gasztronómiai életrajz, olasz és argentin recepteket bemutató szakácskönyv egyben.

A néhány napja kezembe került Révész Szilvia Keserűből édeset című könyve, ami a krízisek átvészeléséről szól, méghozzá Istennel. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, még nem hittem, hogy számomra is aktuális lesz a mondanivalója.

Amikor egy, a fentihez hasonló című írást pillantok meg keringeni az éterben, szinte automatikusan továbbgörgetek, mert „ugyan ki tudna újat mondani ebben a témában?” Lerágott csont, nemde?

Az alábbiakban két amerikai szülész-nőgyógyásznak az alkalmi szexről írt kiváló könyvéből foglalunk össze néhány lényeges gondolatot.

Rendszeresen járunk szentmisére, és talán a szentségimádást is ismerjük és kedveljük. De miért tesszük ezt? Mit jelent nekünk Krisztus az eucharisztiában? Mi az üzenete? Hogyan tudunk hozzá kapcsolódni? Ezekben a kérdésekben nyújt segítő kezet az Őáltala, Ővele, Őbenne élünk című könyv.

Olyan sokféle tévedés él a fejünkben az imádsággal kapcsolatban. Valaki egyszer azt mondta: az imádság a tehetetlen ember próbálkozása. Egy bizonyos határig Isten nélkül, egymagamban is elboldogulok, nincs rá szükségem. Amikor elérkezem a lehetőségeim határához, és tehetetlennek érzem magam, akkor megpróbálom bevonni Istent, és elkezdek imádkozni. A Biblia egészen mást mond az imádságról.
