2018. 06. 01.

Férfias kereszténység – könyvajánló II. rész

Könyvajánlót írni nemcsak azért jó dolog, mert az olvasó továbbadhatja a magvas gondolatokat, hanem azért is, mert egyúttal reflektál az olvasottakra ami összekapcsolja azt a sok embert, akivel ugyanazt olvasták. „Baj” csak akkor van, mikor minden második oldalon kiemelendő gondolatokat találunk…

„És az lesz kutatásunk vége,
Ha megérkezünk oda, ahonnan elindultunk,
És először ismerjük fel azt a helyet.” – T. S. Eliot

Az előző részben Richard Rohr A férfi útja című könyvének első része került bemutatásra, ahol elsősorban a jelenkort átható tünetekre és problémákra esett a hangsúly. A két kiemelendő kulcsfogalom amelyek leginkább átfogják az első részt az ún. „kispályás kereszténység” és a „gyakorlati ateizmus”. 

A második könyvben Rohr felvázolja a férfi útjának lehetséges irányait, beleértve a buktatókat és azokat a csapdákat, amibe – ezt kellőképpen alá is támasztja – a férfiak döntő többsége bele is esik. E csapdák között találjuk különösen a fejlett országok társadalmait átható konformizmust és azt a középszerűséget, ami egyfajta hályogként ráragadt a férfiak szemére, ezért nem képesek meglátni az előző részben már említett teremtő erőben rejlő hihetetlen energiát. 

Richard Rohr szerint az a férfikép, ami ma beleégett az emberek fejébe egyrészt torzult, másrészről pedig tele van sztereotípiával. Ez jelenti a kiindulópontot, amiből tovább lehet lépni, ha viszont megmaradunk benne az „sekélyes” férfiassághoz vezet, a jelenkor hamis, plakátokon látott férfiideáljához. Azonban ha elindulunk Rohr atya szavaival élve János apostol útján, akkor alkalmassá válunk arra, hogy saját férfiasságunk női (!) oldalát is megismerjük. Itt fontos kihangsúlyozni, hogy nem a férfi és női tulajdonságok felforgatásáról van szó, hanem egy új megismerési folyamatról, ami nem ellenkezik a keresztény tanítással.

A férfi női oldalának megismerése éppen ezért csak a kezdő lépés, ami elvezet – Keresztelő Szent János útján – a vad, vagy másképpen elmélyült férfiasság megismeréséhez. Itt az előző részben már tárgyalt férfiképről van szó, ami olyan új felfedezése a férfiasságnak, amiről talán nem sokan hallottak, ami nem meglepő, hiszen „a férfi elfolytja az érzelmeit, nem törődik velük és túlteszi magát a problémákon”. Bármennyire sablonszerűnek is tűnik, mélyen benne él ez a tudat a férfiakban, amit ideje felcserélni azzal, hogy első lépésként felismerjük, majd pedig tudatosítjuk és férfiasan kifejezzük az érzelmeket.

Rohr nemcsak arra tesz javaslatot, hogy hova kellene eljutni, hanem arra is, hogy miért vagyunk ott, ahol. Mi az oka annak, hogy negatív felhangja van az „atya” szónak és miért kezeljük rosszul az autoritást, valamint, hogy miért keressük az apaképet a saját főnökünkben, a hadseregben vagy a „jóságos nagyapa” képében és a legtöbben miért vagyunk képtelenek harmonizált viszont kialakítani a saját apánkkal. Ehhez kapcsolódik az apasebek fejezete, ahol szinte hajszál pontosan leírja az okokat és a következményeke.

A könyvben előkerülnek azok a hagyományos férfi archetípusok, amelyek szerepei ott vannak minden férfiban, a kérdés csak az, hogy melyik erősebb és milyen árnyoldalai vannak egy-egy archetípusnak. A király, a harcos, a szerelmes és a mágus típusai olyan alkotórészei a saját belső énünknek, aminek egy részét vagy elhanyagoljuk vagy egyszerűen elvesztettük és a felismerése adhat új löketet a saját belső mélységeink feltérképezéséhez. A szónak a legszorosabb értelmében véve egy fantasztikus utazásról van szó, amit egyfolytában aha-élmények kísérnek végig, miközben a könyv olyan kérdésekre ad választ, amiről azt sem tudtuk előtte, hogy létezik.

Dallos Bence

 

Egyéb Könyvajánló
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás