2018. 04. 25.

„Az életünk nem puszta megőrzés, hanem átalakulás” – SR. Mirjam OCD: A szív liturgiája

„Nehéz lenne elképzelnünk Ádámot és Évát, amint a »Tanuljunk imádkozni« című kézikönyvvel a hónuk alatt sétálnak a Paradicsomkertben, várva az alkony hűvösében érkező Úrra.”

Ezzel a mondattal indít Jeges Valéria Mirjam OCD sarutlan kármelita nővér 39 oldalas kiskönyve, mely az imádkozó ember útjáról szól középpontba állítva a „felülről való születés” lelki folyamatát. A kis méretű füzet Avilai Szent Teréz A belső várkastély című könyvét alapul véve, Keresztes Szent János egyháztanítót többször idézve tömören, lényegre törően, gyakorlati tanácsokkal ellátva ismerteti a szív mélyén lakó Úrral való imádságos találkozást, mely — ha készen állunk rá —, áthatja az egész életünket. „Nem arra kell erőfeszítéseket tennem, hogy Istent magamhoz vonjam, hiszen Ő mindig jelen van bennem, hanem arra, hogy én tudjak jelen lenni Számára.

hirdetés

Az életünk nem puszta megőrzés, hanem átalakulás”, melyben a nehézségek is arra szolgálnak, hogy teljes lényünk, személyiségünk minden aspektusa Isten felé irányuljon. Mirjam nővér a kármelita Szent Terézia Benediktát (Edith Steint) idézve buzdít: „Az, aki nem jut el önmagához, nem találja meg Istent sem. Vagy még pontosabban: aki nem találja meg Istent, az nem jut el önmagához és az örök élet forrásához sem, mely az ő tulajdon lénye legmélyén vár rá.

A kiskönyvben szó van a dicsőítés depresszió-űző öröméről, az elköteleződés radikalizmusáról, Isten kegyelmi ajándékairól, a pillanat „most”-jában megélt tudatos Isten előtti jelenlétről, a szeretetből fakadó áldozathozatalról, a saját és Isten akarata közötti összhang létrejöttéről. A füzet közérthető esszenciája a szemlélődő imádságnak, kezdőknek és haladóknak egyaránt ajánlott!

Rostási-Szabó Csilla

A könyv ide kattintva rendelhető!

Könyvajánló
hirdetés

1 Komment

  • Válasz Filipánics Tibor 2018. 04. 25. 15:12

    Üdv!
    “mely — ha készen állunk rá —, áthatja az egész életünket.” Észre vetted?? “…ha készen állunk rá…… ” MI állunk készen és nem Isten.Mért csak időnként tudjuk helyesen megfogalmazni??? “„Nem arra kell erőfeszítéseket tennem, hogy Istent magamhoz vonjam, hiszen Ő mindig jelen van bennem, hanem arra, hogy én tudjak jelen lenni Számára.” Végre !!!Valaki érti!! “„Az, aki nem jut el önmagához, nem találja meg Istent sem.” Ez az! (a gondolat folytatása már téves,de kit érdekel egy téves,mikor a többi jó!