Balicza Iván újabb igehirdetése János 1. leveléről 2008 karácsonyán hangzott el.
Kategória
Igehirdetés
“Gyorsan elterjedt ez tanítás az első keresztények között is. Jézusról azt mondták, hogy Jézus az Isten ismeretét hozta, de tettei és tanítása mélyebb értelműek, mint amit az evangéliumokban olvasunk. Jézussal közösségbe kerülni, Istent megismerni, csak a gnózis rejtett, titokzatos ismerete. Ez az ismeret a kereszténység lényege, és nem a mindennapi életfolytatás, az erkölcs. Ezzel a tanítással száll szembe János.”
Hat igehirdetés egy talán kevésbé ismert bibliai könyv, János első levele alapján… Az elsőt egy hete közöltük, íme a második!
A következő hetekben Balicza Iván evangélikus lelkész hat tanítását (prédikációjátt) fogjuk közölni a szeretett tanítvány, János első leveléről. Íme az első.
Textus: Gyermekeim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. (1 Jn 2,1-2)
„Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora idejében elküldte szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek…” (Lk 14, 15-24)
Képzeljük el magunkat egyszer a másik oldalon. Mi vagyunk azok, akik meghívjuk barátainkat, számunkra sokat jelentő és szeretett személyeket egy számunkra fontos ünnepi alkalomra. Mondjuk születésnapunkra, esküvőre, vagy bármi más, számunkra fontos eseményre.
…A másik dolog, ami ellen védelemre van szükség, a kísértés.
Ha valaki megtapasztalta már Isten megmentő hatalmát, és megszabadult már a bűn hatalma alól, az még nem jelenti, hogy minden szép és jó. Vannak olyan keresztény csoportok, amelyek azt mondják: megtértél, újjászülettél, semmi gondod többé. Ezeknek írja Pál: aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen! A gonosz nem mond le olyan könnyen arról, ami az övé volt. Megpróbálja visszaszerezni, harcol érte. Ennek az eszköze a kísértés.
Egy aranyos kis történettel kezdem. Tavaly kereszteltem egy három éves kisfiút. a 23. zsoltárról beszéltem, hogy a jó pásztor vigyáz a juhokra, és igyekeztem közvetlen lenni, ezért a gyereknek mondtam: amikor még egész kicsi csecsemő voltál, édesanyád nagyon vigyázott rád, ahogy nagyobb leszel a szüleid továbbra is vigyáznak rád, és még sokan fognak vigyázni, az óvónéni, a tanárok, de mit gondolsz, ha felnőtt leszel, ki fog vigyázni rád? Már majdnem mondtam, hogy van egy pásztorunk, aki egész életünkben vigyáz ránk, amikor a kis srác bemondta: én magam. Majd én vigyázok magamra. Arra gondoltam, hogy ez a kis gyerek is már mennyire magabiztos: majd én, én vigyázok magamra. Hányan gondolják így, és közben nem is sejtik, hogy mennyi veszély fenyegeti őket.
“Lelkünk az URat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.” (Zsoltár 33, 21-22)
Egyes felmérések szerint Magyarországon az orvoshoz fordulók közel harminc százaléka nem annyira testi okokból beteg, hanem lelki okokból, túlterheltségből, gondokból vagy éppen ellenkezőleg, a túlságosan üres élete miatt nem érzi jól magát a saját bőrében, és ezért így előbb-utóbb testi betegségtünetei keletkeznek. Az ilyenre szokták mondani, hogy “idegalapon” van a betegsége. Amivel azonban baj van, az a lélek, a sivárság, a boldogtalanság, a képtelenség arra, hogy az ember örülni tudjon. Aki lelkileg beteg, az nem szereti a saját életét, nem szereti a többieket, nem szereti a világot és ez a szeretet-gátoltság és ez az örömtelenség előbb-utóbb valahogy megbetegíti a testet is. Nagyon nagy szám ez a harminc százalék, a neurotikus eredetű panaszok száma, és ezért is fontos, hogy Isten az ő szavával örömre hív minket.