Mi Isten terve az emberrel? Milyennek szeretne látni minket? Mit mond a Biblia a bűnről, és Isten erre adott válaszáról? Ittzés István, nyugalmazott evangélikus lelkész igehirdetéséből hoztunk egy részletet nektek, melyet szerkesztett formában közlünk.
Ha valaki bajban van, akkor az a minimum, hogy figyelmeztetem erre. De mikor van jogom ezt megtenni, és hogyan? Biztos mindig a féltő szeretet vezérli a szándékaimat? Nem lehet, hogy csak jól helyre akarom tenni a másikat? Hol van a határ az alázatos, féltő figyelmeztetés és a kéretlen gonoszkodás között?
Talán egy éve történt. Korán sötétedett, mint most. A szüleimhez tartottam autóval. Jól ismert úton mentem, mivel itt nőttem fel. Ahogy túl voltam az utolsó nagy kanyaron, rögtön megláttam a még távolban lévő szülőfalum fényeit. Aztán az öröm helyét átvette a vészvillogó néma hangja a fejemben. Bár még csak messziről, de piros és kék villogó fényt láttam. Próbáltam csitítani az aggodalmamat, hogy hátha a szüleimet, vagy mást ért baj, és azért áll ott egy rendőr-, mentő- vagy tűzoltóautó. Ahogyan óvatosan közeledtem, felkészülve minden eshetőségre, megláttam a fény forrását: villogó reklámfény volt. Fényújság, amit a falu szélén lévő vállalkozásra szereltek fel újonnan. Azóta is mindig megijedek először, de már rögtön kapcsolok: rám nézve vaklárma. A fény más üzenetet hordoz. De akkor is mindig kiköveteli magának a figyelmemet.
Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.” (Róm 1,16-17)
Fr. Jacques Philippe atya a Nyolc Boldogság közösség tagja Franciaországból érkezett a 28. Ifjúsági Fesztiválra Medugorjéba, hogy reggeli katekéziseiben tanítson bennünket. A következő kétrészes írásban egyik előadását adjuk közre, melyben négy képet tár elénk, ahogyan ma felfogják a szabadságot az emberek. Nem csak bemutatja a képeket, abban is segít, hogyan oldhatjuk meg a szabadság kérdését önmagunkban. Hogyan juthatunk el a szabadság fogalmához, ahhoz, amit az evangélium kínál a számunkra?
Fr. Jacques Philippe atya a Nyolc Boldogság közösség tagja Franciaországból érkezett a 28. Ifjúsági Fesztiválra Medugorjéba, hogy reggeli katekéziseiben tanítson bennünket. A következő kétrészes írásban egyik előadását adjuk közre, melyben négy képet tár elénk, ahogyan ma felfogják a szabadságot az emberek. Nem csak bemutatja a képeket, abban is segít, hogyan oldhatjuk meg a szabadság kérdését önmagunkban. Hogyan juthatunk el a szabadság fogalmához, ahhoz, amit az evangélium kínál a számunkra?
Az ötödik napon a délelőtti tanúságtételek között szerepelt Ernest Simoni, Albánia bíborosa. Simoni atya az egyetlen ma élő pap, aki tanúja és elszenvedője volt Enver Hodzsa kommunista rezsimje idején a kemény egyházüldözésnek. 28 évet töltött börtönben, kényszermunka táborokban. Az esti szentmisében az ő szentbeszédét hallgathattuk. Fogadjátok szeretettel a 88 éves bíboros szavait:
A Katolikus Egyház Urunk Testének és Vérének ünnepét tartja a Pünkösdöt követő második csütörtökön – illetve vasárnapon. Ezen a napon a tündöklő napfényben megannyi városban rendeznek ünnepélyes körmeneteket. A német püspökök – Úrnapja lévén – szentbeszédeikben arról prédikáltak, mit is jelent a híveknek ez az ünnep.
Ma pünkösdöt ünnepeljük, azt a napot, amikor Jézus elküldte az ő Lelkét, és ez megváltoztatta a világot. A Szentlélek nélkül ma nem lenne kereszténység. Az idén elhunyt Cseri Kálmán az elmúlt évtizedek egyik legmeghatározóbb lelkésze, igehirdetője volt; most az ő pünkösdi igehirdetését olvashatod, 2003-ból. Minden szava arany!
Elérkeztünk 4 részes sorozatunk utolsó, befejező részéhez. Balicza Iván evangélikus lelkész az adós szolga példázatán keresztül tárta elénk a bűn, a megbocsátás és a bűnbocsánat mindannyiunkat érintő problémáit. Az utolsó rész arról szól, hogy milyen lenne az élet, ha elfogadnánk Isten megbocsátását.