Talán egy éve történt. Korán sötétedett, mint most. A szüleimhez tartottam autóval. Jól ismert úton mentem, mivel itt nőttem fel. Ahogy túl voltam az utolsó nagy kanyaron, rögtön megláttam a még távolban lévő szülőfalum fényeit. Aztán az öröm helyét átvette a vészvillogó néma hangja a fejemben. Bár még csak messziről, de piros és kék villogó fényt láttam. Próbáltam csitítani az aggodalmamat, hogy hátha a szüleimet, vagy mást ért baj, és azért áll ott egy rendőr-, mentő- vagy tűzoltóautó. Ahogyan óvatosan közeledtem, felkészülve minden eshetőségre, megláttam a fény forrását: villogó reklámfény volt. Fényújság, amit a falu szélén lévő vállalkozásra szereltek fel újonnan. Azóta is mindig megijedek először, de már rögtön kapcsolok: rám nézve vaklárma. A fény más üzenetet hordoz. De akkor is mindig kiköveteli magának a figyelmemet.