2017. 02. 12.

Szentlelket pénzért? – egy különös bibliai történet

Szentlelket pénzért? – Simon mágus története egészen különös az  Apostolok Cselekedeteiben. Balicza Iván evangélikus lelkész igehirdetése ennek a történetnek az alapján beszél a kegyelem és az üzlet viszonyáról és arról, hogy mi Isten ajándékainak valódi ára.

„Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, mert még nem szállt le egyikükre sem, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában. Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik, és így szólt: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket. Péter azonban ezt mondta neki: Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát! Nem részesülhetsz és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem tiszta az Isten előtt. Térj meg tehát e gonoszságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél. Simon így válaszolt: Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok! Ők pedig bizonyságot tettek, és hirdették az Úr igéjét, azután visszatértek Jeruzsálembe, és útközben sok samáriai faluban hirdették az evangéliumot.” (ApCsel 8,14-25)

Különös történet ez, amelyet hallottunk. Az evangélium terjedésének, a keresztény egyház alakulásának első évtizedeiben sok ilyen különös esemény történt. A terjeszkedő, új területekre eljutó kereszténység hasonló helyzetben volt, mint az Amerikát benépesítő pionírok. Új környezetben, szokatlan körülmények és más kultúrájú, szokású, vallású helybeliek között próbáltak gyökeret verni, teret nyerni maguknak, és eközben találkoztak, esetenként összeütközésbe kerültek az őslakosokkal. Ez történt Samáriában is.

A keleti városok színes forgatagában ma is ott találhatók a szemfényvesztők, fakírok, kígyóbűvölők, gyógyítók. Kelet ma is a misztikum, a titokzatosság, az ezotéria és a csodatévők otthona. Így volt ez Samáriában is, ahova Fülöp diakónus jóvoltából eljut az evangélium, a Jézus Krisztusról szóló örömhír. És ebben a helyzetben természetesnek látszik, hogy Isten ad olyan jeleket, amelyekkel az evangélium erejét alátámasztja: testi, lelki gyógyulások történnek Jézus nevében. Ami Fülöp által történik, az üzletrontásnak számít egy addig csodált és szinte istenként tisztelt mágus, Simon számára. Mielőtt Fülöp odament volna és elkezdte hirdetni Jézus szabadító hatalmáét, addig Simoné volt a piac. Értett az emberekhez, értett ösztönösen az emberi lélekhez és megtanulta a tapasztalatokból összegyűlt pszichológiai fogásokat. Nyilván, a személyisége is rendkívüli szuggesztív volt, aki képes volt másokat befolyásolni, elhitetni, rendelkezett a hipnózis képességével, mindezt pedig köríthette szemfényvesztő dolgokkal, trükkökkel, maga körül misztikus légkört alakított ki, és mindezekkel úgy befolyásolta az embereket, hogy autoszuggesztív folyamatokat indított be, amelyek azután valóban pszichoszomatikus, testi gyógyulásokhoz is vezettek. Így lett azután csodált és imádott mágus, akire mindenki odafigyelt, és egyenesen istenként tisztelte. A máguskodás hatalmas elismerést hozott Simonnak, ő volt Samária egyes számú sztárja. Persze, azt sem kell elfelejtenünk, hogy ennek a dicsőségen túl volt egy másik eredménye is: Simon meggazdagodott, és mint a hiszékenység, az emberi nyomorúság ügyes vámszedője, nagyszerű életet élt.

Mindezt el kellett mondani ahhoz, hogy megértsük azt, ami mai igeszakaszunk üzenete.

Ebbe a helyzetbe érkezik meg Fülöp diakónus, és kezdi el hirdetni Jézust. Valószínű úgy prédikálhatott róla, ahogyan Máténál is olvashatjuk az evangéliumában: Jézus szertejárt jót tévén, bejárta a városokat és a falvakat, tanította az Isten országát, az üdvösséget, kiűzte a gonosz lelkeket és meggyógyított minden betegséget és erőtlenséget. És Fülöp szavai nyomán ez a Jézus Samáriában is elkezd gyógyítani. Hogyne tenné, hiszen amikor a misszióba küldte tanítványait, megígérte nekik, hogy és én veletek vagyok minden napon. Fülöp hirdeti Jézust, Jézus pedig igazolja Fülöpöt. Ennek az eredménye, hogy a samáriai emberek odafigyelnek Fülöp igehirdetésére, és egyre többen megkeresztelkednek.

És Simon mágus kezdi egyre inkább elveszíteni a piacot. Becsületére mondva nem kezd sötét akciókba. Úgy látszik, van önértékelése, és meghajlik a nagyobb szakmai – legalábbis ő úgy gondolja, hogy erről van szó – tehát a nagyobb szakmai tudás előtt, és inkább Fülöp és az apostolok közelében szeretné kilesni a titkot. Még meg is keresztelkedik, hogy minél közelebb kerüljön hozzájuk. Amikor pedig látja, hogy valami titokzatos, általa nem ismert erőről, a Szentlélekről van szó, elhatározza: mindent megér számára, hogy megszerezze és az ő birtokában is legyen ez a hatalom. Korrekt üzleti ajánlatot tesz tehát az apostoloknak, és megkérdezi: Mennyibe kerül?

Ezzel a kérdéssel Simon mágus leleplezi önmagát. És Péter apostol ezen a mondaton keresztül belelát Simon lelkébe. Kiderül, hogy számára a kereszténység pénz kérdése, üzlet, amelybe hajlandó befektetni, hogy nagyobb nyereségre tegyen szert. Ezért hangzik Péter visszautasító válasza olyan keményen: Nincs neked részed és örökséged e dologban, mert a te szíved nem igaz az Isten előtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékai pénzért megvehetők. Az Isten ajándéka nem üzlet, hanem kegyelem.

Üzlet, vagy kegyelem? Ez a kérdés a mai napig végigkíséri a kereszténységet, az egyházat. Mert az üzletelés kísérlete, az Isten kegyelmének megvásárolni akarása mindig megkísértette azokat, akik nem voltak hajlandók a legnagyobb árat, a szívüket, életüket megadni a kegyelemért. Az egyháztörténetbe ez a magatartás, az Istennel való üzletelés simonia néven került be. A középkorban egyházi tisztségeket adtak, vettek pénzért. Luther idejében a büntetés elengedését árusították a búcsúcédulákkal, miséket rendeltek meg és mondattak elhunytak lelki üdvéért. Döntő szerepe volt ezeknek a visszaéléseknek a reformáció elindulásában.

Ma sem tiszta az egyház az anyagi haszonszerzés lelkétől. Hiszen ma is bennünk él az üzletelés lelke, és a modern kor gazdasági szemlélete egyenesen sugallja azt, hogy pénzért mindent lehet. Ha mégsem, akkor legfeljebb több pénzt kell ajánlani. Ez a szemlélet eredményezi, hogy az emberek az egyházat, a lelkészt is szolgáltatónak tekintik, akivel imádkoztatunk a halottakért, megrendeljük nála az esküvőt, a keresztelőt. Ha tudnátok testvéreim, hányszor hangzik el a kérdés a lelkészi hivatalban, miután – de néha még mielőtt – megbeszélünk egy keresztelőt: Mivel tartozunk? És ilyenkor újra és újra el kell magyaráznom, hogy semmivel, hiszen Isten szeretetének ajándéka nem megvehető. Nem üzlet, nem pénz kérdése. Isten előtt még a kérdés is sértő, hogyan is lehetne árusítani, megvenni azt a szeretetet, amely Jézus halálában lett a miénk?

Szeretett Testvéreim! Azt írja Péter apostol, hogy Isten nem ezüstön és nem aranyon, hanem drága áron, Jézusnak, mint igaz és hibátlan áldozatnak a vérén váltott ki minket a bűn és a halál tulajdonából. Hát mit fizethetnénk mi Istennek ezért? Pénzt? Imádságainkat? Egy kicsit több templomba járást? Jó cselekedeteket? Az Isten ajándékai nem megvehetők, csak ajándékba elfogadhatók. Nem üzlet, hanem kegyelem!

Azon gondolkoztam, hogy mi az oka a bennünk lévő simoniának? Úgy látom, az, hogy mi még fizetni is hajlandóak vagyunk az Isten szolgáltatásáért, de magunkat nem vagyunk hajlandóak odaadni, kiszolgáltatni neki. Pedig Isten ajándékának ez az ára. Jézus önmagát, az életét adta értünk, kevesebbet mi sem adhatunk neki. Nem a pénzünket kéri, hanem a szívünket, a szeretetünket. Enélkül nekünk sincs részünk és örökségünk őbenne. Ámen.

Balicza Iván
evangélikus lelkész

Borítókép: One hundred dollar bills in the shape of a heart isolated on white background The love of money
Igehirdetés
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás