Igehirdetés

A szabadság 4 mai értelmezése – II.

Fr. Jacques Philippe atya a Nyolc Boldogság közösség tagja Franciaországból érkezett a 28. Ifjúsági Fesztiválra Medugorjéba, hogy reggeli katekéziseiben tanítson bennünket. A következő kétrészes írásban egyik előadását adjuk közre, melyben négy képet tár elénk, ahogyan ma felfogják a szabadságot az emberek. Nem csak bemutatja a képeket, abban is segít, hogyan oldhatjuk meg a szabadság kérdését önmagunkban. Hogyan juthatunk el a szabadság fogalmához, ahhoz, amit az evangélium kínál a számunkra?

Az első két értelmezés a cikk I. részében olvasható.

3. Mikor összekeverjük a szabadságot a függetlenséggel.

Mit jelent függetlennek lenni? Azt csinálok, amit akarok, nem függök senkitől, meghozom a döntéseimet, senkinek nem tartozom felelősséggel, szabad vagyok és független. Ebben van egyfajta igazság.

Mindenkinek ki kell dolgoznia a saját autonómiáját, a magunk urainak kell lennünk. Persze nem kell minden tekintetben függetlenednünk a családunktól, ez gyerekes, leegyszerűsítő megközelítés. Nekünk felelősséget kell vállalnunk a döntéseinkért. Figyeljünk, hogy ne legyünk illúziók áldozatai.

Ha teljesen függetlenek akarunk lenni, szükségünk van egymásra, mert függünk egymástól. Rengeteg olyan kincs van, amit Isten adni akar nekünk, ám nem tudjuk egyedül befogadni. Másokon keresztül kapjuk Istentől. Ez a személyes létezés egy fontos dimenziója. Elfogadni, hogy függünk másoktól. Ez szükséges a fejlődésünkhöz.

Tehát függünk másoktól. Ezek ismert dolgok. Senki sem teljes, senki sem tudja egyedül önmagát megvalósítani. Van egy szép dimenzió a keresztény életben, amit meg kell érteni. Aminek sokszor nem voltunk tudatában. Senki sem tudja megvalósítani egyedül önmagát, sem a nő, sem a férfi. Nem tud teljesen beteljesülni, csak kapcsolatok által. Ahogy mélyen kapcsolódik a másik emberhez. Az Istennel való szövetség, kapcsolat, a hozzá való hűség a legfontosabb.

Hűséges vagyok az Istenhez és szövetségéhez, de ez kevés. Egymással is szövetséget kell kötnünk, ahogy az Istennel is szövetséget kötöttünk. Attól függően, hogy milyen hivatást választottunk lehet ez a nő és férfi közötti szövetség, lehet egy közösség, a szerzetesközösség, olyan közösségek, melyek az egyházban működnek. Ez személyes képzettségünktől, hivatásunktól függ. Tehát az Egyháznak szüksége van ilyen közösségekre. Ha nem élem meg ezt a mély szövetséget a Szűzanyával, az emberekkel itt a földön, akkor a felszínen maradok, nem fogom megismerni soha a szeretet mélységét.

Nem tudom megismerni azt a legszebb valóságot, a kapcsolatot a másikkal. Látom az embereket, ahogy közösségről közösségre járnak. Olyanok, mint a méhek, melyek rászállnak a virágokra, de sehol sem maradnak meg. Így az életük felszínes marad, elvesztik az értékeket, életük szépségét. Elvesztik a szövetségkötés titkát. A hűség értékét is elvesztik, mert a másikkal való kapcsolat követelményeket állít elénk, leélni egy életet ugyanazzal a személlyel nagyon sokat követel, de ez az én megtérésem lehetősége, hogy hűséges vagyok a másikhoz, mely a szeretet, öröm forrása, még akkor is, ha néha a szenvedésé, amikor a másikat ellenőrzöm, amikor a másik az én elvárásaimnak nem tesz eleget. Vannak tehát nehézségek a kapcsolatban, de mindez arra hivatott, hogy még mélyebbre tudjunk ereszkedni a kapcsolatban, és ne maradjunk meg a felszínen, hanem hiteles keresztények legyünk. A szeretet ebben akar minket segíteni. Ez az a szeretet, melyről a korintusi levélben ír Szent Pál, ezt a szeretet kell elmélyítenünk a másikkal való hűség kapcsán is. Ez egy fantasztikus dolog, hiszen a másik másmilyen, nem tudom ellenőrizni, arra késztet engem, hogy változzak, mélyebbre lépjek a szeretetben. Sajnos ezt ma nem értik meg. Nagyon gyakran, mikor a házasságokban krízis áll be, azt mondják, mindennek vége. Elválnak, partnert cserélnek, mert a lényeget nem értették meg. Lehet, hogy vannak közöttetek olyanok, akik súlyos kríziseket éltek meg, de ezek lehetőségek, hogy még mélyebbre ereszkedjünk, hogy az Isten szívének mélyére jussunk, ne csak felszínes emberi módon szeressük, hanem isteni módon. A krízisek, amiket átélünk, nem könnyűek, de egyre mélyebbre küldenek minket, hogy az Úrra támaszkodjunk, így ez kegyelem lehet számunkra.

A szabadság nem azt jelenti, hogy teljesen függetlenek vagyunk. Kell, hogy legyen egy önállóságunk, ugyanakkor szövetséget kell, hogy kössünk másokkal, akiket Isten az utunkba küld. Az igazi szabadság az, hogy hűséges vagyok ehhez a szövetséghez.

4. Mikor összekeverjük a szabadságot a spontaneitással.

Összekeverik a szabadságot a spontaneitással. Szabad vagyok, a magamé vagyok, azt teszek, amit akarok, követem a szívem pillanatnyi vágyait, meghozom a döntéseimet. Nem veszek figyelembe külső törvényeket, hanem életdöntéseket hozok. Valami belső erővel, ami a szívemben van. Ma sokan így fogják fel a szabadságot. Mondhatok igent, vagy nemet. Ez egy téves kép, a Szentlélek megvilágíthatja ennek a képnek a visszásságait. A Szentlélek működése által az Úr szeretne megújítani, megtisztítani minket, hogy tiszta szívünket követve megélhessük a keresztény életet. A világosság törvényének engedelmeskedve, nem egy lendületnek, egy bennünk élő szeszélynek kiszolgáltatva.

A szenteknek ilyen volt az élete. Teréz anya a szegényeket szolgálta, nem azért mert valamilyen külső törvénynek akart eleget tenni, hanem azért, mert a szívében szeretet volt, így szabadon követte a világosság életet adó törvényét. Így volt ez minden szent életében. Ezt ígéri nekünk a Szentírás is. Jeremiás könyvének 31–32. fejezetében a próféta azt mondja, ő egy új szövetséget hirdet meg, ehhez a szövetséghez egy törvényt kínál, amely nem kőtáblákra van írva, hanem az emberi szívbe. Csodálatos tanítás. Bonyolult a szívünk, szükségünk van a gyógyulásra. Nagyon jó irány, hogy kövessük a szívünket azzal a feltétellel, hogy a szívünk tiszta. Annyira tiszta, hogy felülemelkedik az egoizmuson, az önzőségen, és igazi szeretet lakik benne. Ezt Isten megadja, de időbe telik, míg eljutunk idáig az úton. Ehhez a folyamathoz a Szentlélek működése szükséges, miközben önmagunkon kell dolgoznunk, és időre, türelemre van szükségünk. Azonnal szabadok akarunk lenni, pedig dolgoznunk kell rajta. Ne ringassuk magunkat illúziókba! Ez az egész olyan, mint mikor sportműsorokat nézzük. Szeretem nézni a síelőket. Olyan csodálatos, ahogy a havon csúsznak, szeretem a korcsolyázókat nézni, ahogyan megfordulnak, én alkalmatlan vagyok erre. De a látvány már önmagában ad egyfajta szabaságérzetet. A sportolóknak viszont rengeteg idő kell, mire eljutnak idáig, sok-sok kemény munka áll a teljesítményük mögött. Meg kel nyílnunk a Szentlélek számára, át kell mennünk a tisztulás útján a személyes megtérés részeként. Mindez szükséges az igazi szabadsághoz. A belső szabadság tehát törekvést, harcot kíván, de boldoggá tesz. Az ember önmagát nem tudja megváltoztatni, csak Isten képes rá. Ő tud új szívet adni nekünk, Jézusnak kell odaadni a szívünket, és lassan látni fogjuk a fejlődést. Nagyon kellemes követni a kívánságainkat, a reklámok is erre indítanak bennünket. “Légy szabad, tedd, amit szeretnél, kövesd a vágyaidat!” Az eredmény pedig vicces módon az, hogy mindenki ugyanazt csinálja. Nemrég sétáltam az utcán, és láttam egy lányt, a nadrágja térdén volt egy nagy szakadás. Azt gondoltam, kellemetlen lehet neki, lyukas a nadrágja, aztán láttam egy másikat, harmadikat, negyediket. Mikor már száz lányt láttam ilyen szakadt nadrágban, megértettem, hogy ez nem szerencsétlenség következménye, szándékosan van így. Azt gondoljuk, hogy szabadok vagyunk, de mindannyian azt követjük, amire a reklámok buzdítanak bennünket. Nem rossz követni a szívünket, de csak egy feltétellel, hogy tudunk különbséget tenni az emberi szív komplikált dolgaiban. Nem tudom, hogy a férfinak vagy a nőknek bonyolultabb a szíve, ez egy veszélyes téma, de mindannyiunknak összetett szívünk van. Vannak olyan mély vágyak, amik Istenntől jönnek, vágyak, amik összhangban vannak hivatásunkkal, amiket követnünk kell. A Szentlélek vágya, ami a legmélyebben van bennünk. Vágy az élet teljességére, az a vágy, hogy szolgáljunk. Ezeket a vágyakat követnünk kell! Gyakran, mikor az Úr meghív egy hivatásra, a szívünkbe helyez egy vágyat, amit csodálatos követni. Meg kell erősíteni, meg kell vizsgálni, és követni kell. De a szívünkben vannak más vágyak is, amik nem a mélyből fakadnak, nem a Szentlélektől valók, hanem a mi sebzett pszichénkből fakadnak. Ezek gyakran önzésre bátorítanak, negatív reakciókra késztetnek, negatív helyzetekbe hajszolnak. Ezek bennünk forognak, de nem szolgálják javunkat. A felszínes vágyak követése katasztrófához vezethet. Soha nem beszéltünk annyit a szabadságról, mint ma, de soha nem volt ennyi függőség a világban, mint ma. A kábítószer, az alkohol, a szex… Miközben ezeket hajtjuk, keressük, elveszítjük a szabadságunkat. Kielégítjük vágyainkat, mielőtt feltennénk a kérdést, honnan jött ez a vágy. Összeköti a kezemet, vagy sem. Figyelnünk kell az imádságban, a másokkal való beszélgetésben, amikor döntünk. Meg kell különböztetnünk, hogy melyek azok a vágyaink, melyek szabaddá tesznek bennünket. Melyek azok a vágyak bennünk, amelyek ellen harcolnunk kell. Pár napja olvastam egy cikket, miszerint az USA-ban ma a vezető halálokok közé tartozik a drogtúladagolás. Rabbá tehetnek a vágyaink, egy nap majd követhetjük szívünk minden vágyát, de ennek feltétele, hogy a Szentlélek működjön bennünk. Ehhez időre és türelemre van szükség.

Az előadást Sarnyai Andrea fordította.

Még nem érkezett hozzászólás