Az önjelölt prófétaság

Ha valaki bajban van, akkor az a minimum, hogy figyelmeztetem erre. De mikor van jogom ezt megtenni, és hogyan? Biztos mindig a féltő szeretet vezérli a szándékaimat? Nem lehet, hogy csak jól helyre akarom tenni a másikat? Hol van a határ az alázatos, féltő figyelmeztetés és a kéretlen gonoszkodás között?

Az alábbi részletet egy igehirdetésből hoztuk, mely Jónás próféta történetét dolgozza fel. Most arra a momentumra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy mindig meg kell vizsgálnunk szándékainkat, mielőtt figyelmeztetünk valakit arra, hogy rossz úton jár. Mert még a végén önjelölt prófétákká válunk.

***

“Jónás, Ezékiel vagy bármelyik igehirdető egyben őrálló is, akinek kiáltania kell, ha látja, hogy jön az ellenség, és bajban vannak a rábízottak. Ez az őrállói szolgálat nagy felelősség: “Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! Ha azt mondom a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és te őt nem figyelmezteted, és nem szólsz neki, figyelmeztetve a bűnöst, hogy ne járjon bűnös úton, és így életben maradjon, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon.” (Ezékiel 3, 17-18)

Nagyon fontos feltétel: ‘Ha igét hallasz tőlem!’ Nem emberi indulat, vagy önkény, hanem ha az Úr szól. “Csak ha én szólok hozzá, és megnyitom a szádat, akkor mondhatod nekik: Így szólt az én Uram, az Úr!” (Ezékiel 3,27)

hirdetés

Nagyon fontosak ezek az isteni utasítások: nem a prófétára bízta az Úr, hogy mikor szólhat. Nem a mi jogunk és tetszésünk, hogy mikor, kinek, hogyan prédikálunk, szólunk.

Milyen is a kegyelmes igehirdetés? Ha valóban az Úr küldött engem, és megmondom: Bajban vagy testvér, vagy barátom, mert el fogsz veszni, ha nem térsz meg a bűnödből. Ez jóságos igehirdetés, ha mentő, féltő szeretet van mögötte. Milyen kegyelmes Isten Ninivéhez, mert szó nélkül elpusztíthatta volna őket, ez lett volna az igazságos, amit Jónás is elvárt az Úrtól. Ő viszont megüzente Jónással: Elhatároztam, hogy negyven nap múlva elpusztítalak benneteket. Isten szólt és várta a választ. Ninive apraja-nagyja komolyan vette a szót, és a válasz az volt, hogy megtértek. Ugyanígy, ha mi megmondjuk az embereknek: Ha meg nem térsz, bajban vagy. Isten ítélete alatt vagy, haragja alatt vagy! Térj meg! Ha ezek után megtér, megmentettük az életét. Mivel? Isten igéjével, mert azt kell hirdetni. Ez nagyon fontos! A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy igét kérek az Úrtól, és azt mondom el annak, akihez engem küldött az Úr.

Sajnos, nagyon gyakori, hogy az emberek önkényesen veszik a bátorságot, és jól beolvasnak, főként azoknak, akikre amúgy is haragszanak. Nagyon veszélyes az efféle ‘igehirdetés’ és ‘lelkigondozás’. Az ilyen önjelölt ‘próféta’ maga is ítélet alá esik.”

Igehirdetés: Ittzés István 

hirdetés