Gyakran tapasztalom – most is, ahogy éppen szárazabb időszakot élek meg az imádságban -, hogy az egyetlen menedék nem más, mint Isten, Benne nyugszik meg igazán a lélek. Semmi, de semmi nem pótolhatja Őt, Ő az egyetlen vigasz.
Persze, ez a vágyódás nem egyoldalú. Ő is vágyik az emberre, vágyik a vele való mély találkozásra. Az alábbi dal, s a hozzá kapcsolódó videó is ezt sugallja – számomra legalábbis. Kívánok mindenkinek hasonló, elmondhatatlanul gyönyörű élményt, amit ennek a dalnak meghallgatása okoz. Kívánom, hogy ez a dal azokban is felélessze a vágyat Isten után, akikben esetleg még alszik.
Ahogy Szent Ágoston mondja, s ahogyan a dalban is megjelenik: „Magadnak teremtettél, s nyughatatlan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned.”
