2017. 09. 05.

Hamis bálványaink

Tudnék hatnál többet is említeni a modern kereszténységben, de egyelőre talán ennyi is elég lesz. Olyan bálványokról van szó, amelyeket olykor észre sem veszünk – és ez nagy hiba. 

Relevánsnak lenni

Egy lelkész szájából hallottam: „nem hirdethetjük a Bibliát a világban, mert nem releváns számukra”. Tessék? El kell ismernem, ez feldühített. Nem az evangélium az üdvösség ereje ? (Róm 1:16) Ez a lelkész azt hiszi, nagyobb erővel tud üdvözíteni, mint Isten szava? Felfedezett egy jobb utat annál, mint hogy Isten Lelke Isten szavával együtt Isten gyermekeit hívja életre? Szerintem ő az, aki nem releváns.

Isten szavát sosem kell megváltoztatni: örökre megmarad (1Pét 1:25).

Ezeket az egyházakat, amelyek nem akarják megbántani az embereket, jobban érdekli az, hogy tele legyen a templom, mint hogy az emberek teljenek meg Isten szavával! Sajnálom, „kesztyűs-kéz” lelkész úr, de Isten szavának vágnia kell ahhoz, hogy gyógyíthasson, mert a puha szavak teszik a kemény szívet, a kemények pedig meglágyítják azt. De Isten szavának enyhíteni kell a szenvedők szenvedését, a kényelmeseket pedig felrázni. A pragmatizmus ugyanolyan halálos, mint a tanok.  Ha az érzések uralják a hitet, az olyan, mint egy mérgezés.

Önfejlesztés

Ez szinte minden jólét-evangéliumban felbukkant, amelyeket szerencsém volt hallani.

Azt akarják, hogy azért csatlakozz az egyházukhoz, hogy az életed jobb legyen és boldogabb legyél, de van számukra egy hírem. Az én életemet nehézzé tette a kereszténnyé válás.  A korábbi barátaim elutasítottak. A családom nagy része úgy vélte, hogy agymosáson estem át.

Néhány prédikációnak ilyen címe van, hogy „Hogyan éljünk boldogabb életet?” vagy, „hogyan találhatsz több beteljesedést?” Elnézést, de a dicsőítés lényege nem Istenről és az ő dicsőségéről szól? Mi van azzal, hogy megtérésről, bűnről, a keresztről, a bárány véréről, a szentségről, megszentelődésről és aktuális bibliai témákról prédikálunk? Ahelyett, hogy az Isten iránti szeretetről tanítanánk, az önszeretetet tanítjuk? Ez nem teológia, hanem egológia!! Nem Krisztus a fókusz, hanem mi vagyunk azok.

Mind Isten gyermekei vagyunk

A pluralizmus halálos csápjai elértek a modern egyházakba is. Nem, nem mindbe, de más egyházak befogadása olyan hamis elgondolás, ami a modern egyházakból származik. A  „Coexist” (együtt létezés – tulajdonképpen az összes egyház azonosságának jelszava – a ford.) lökhárítómatrica nagyon szép dolog, de próbáld ezt az érvet alátámasztani egy hívő muszlimnak, aki számára ez gyakorlatilag lehetetlen. Nem vagyunk mind Isten gyermekei, néhányan egyértelműen a Sátán gyermekei, amit Jézus közölt is a vallási elöljárókkal (Ján 8:44), és János írja is: „tudjuk, kik Isten gyermekei, és kik a Sátánéi (1Jn 3:10).  Egyszer, amikor Pál és Barnabás szembe került a varázsló Elimásszal, aki megpróbálta a prokonzult eltávolítani a hittől (ApCsel 13:8), Pál azt mondta neki:“Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége” (ApCsel 13:10).

Lelkészek és prédikátorok

Amint egy lelkész eltelik magával, és elkezd saját magában hinni, Isten elengedi a kezét, legalábbis egy ideig, amíg meg nem tér, de könnyen találunk olyan lelkészt, aki nagy egyházat vezet, vagy nagyszerű prédikációkat tart, és tévében, rádióban szerepel. Túl gyakori, hogy egy ehhez hasonló figura nagyobb lesz mint Jézus Krisztus. Elkezd róluk szólni a dolog, erősen manipulatív prédikációkkal motiválják az embereket, emberi érzések felfokozásával érik el, hogy az emberek elköteleződjenek Krisztusnak, de csak ritkán válik be. Veszélyesen közel kerülnek ahhoz, hogy piedesztálra emeljék, szinte dicsőítsék őt, Isten helyett. Ha a lelkész túl nagyra nő a saját szemében és másokéban,  egy modern bálványt nyerünk, a kereszténység egyik legnagyobbikát.

Határaink kiterjesztése

Sok történet szól összetört életekről,  ahol hiába volt meg az emberekben a „hit magja”, végül összetörten, összetört szívvel és zátonyra futott hittel végezték. A kereszténység egyik bálványa az „életre beszélés” hite, amit néhányan nagyon túlzásba vittek. Ha elég hited van, csodát tudsz tenni a nyelveddel. Csak érts egyet valamiben Istennel, és kész is van, de Isten akarata ritkán kerül említésre, pedig Jézus azt mondta, mindenekelőtt ezért imádkozzunk.

Szép dolog, ha áldást kérsz Istentől, de ha ez mindig arra vonatkozik, hogy a saját határaidat terjeszted ki, többségében ótestamentumi idézetekkel (kontextusból kiemelve, természetesen), akkor nem a megfelelő dologért imádkozunk.

Az idézet, amit kivesznek a szövegösszefüggésből, mint kérést Istenhez a határaink kiszélesítésére, eredetileg egy Izraelnek szóló figyelmeztetés, miután már kiterjesztették határaikat és fogságba mennek engedetlenségük miatt. (2Móz 34:24).

Bibliafordítások

Vicces, hogy a Bibliát is bálvánnyá tehetjük, de így van. Néhányan a King James-re esküsznek (a Biblia angol fordításának középkori kiadása, hasonló, mint a magyar Károli fordítás – a szerk.), míg mások a „vörös betűsre”, amely olyan bibliakiadás, ahol Jézus szavait piros betűkkel nyomtatták. Számtalan további bibliafordítás van még, amelyek miatt egymást püfölik, legyen az NIV, NLT, KJV, de bármilyen fordítást kedveljen is valaki, bálvánnyá válhat, ha lenézzük azt, aki egy másikat részesít előnyben. Én az ESV-t használom, de szeretem a NASB-t, és nem vitatkozom azon, melyik a jobb.

A következtetés tehát az, hogy a fókusz az „én” felé tolódik, vagy a pragmatizmus felé, illetve afelé, hogy az emberek érdeklődése legyen a meghatározó, és a fülek viszketése. Pál apostol kivégzése előtti utolsó levelében arra figyelmeztette Timóteust, hogy „mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.„ (2 Tim 4:3-4).

Isten áldjon meg titeket gazdagon!

Forrás: Pastor Jack Wellman, faithinthenews.com

Fordította: Gyarmati Szilvia

Egyéb
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás