Nagyon szép írást osztunk meg veletek a szívből jövő háláról és arról, minek lehet örülni, mitől válhatunk boldogokká valójában.
Kategória
#csakegygondolat
Mit jelent az istenfélelem valójában? Akit tisztelünk és szeretünk, arra szánunk időt, meghallgatjuk és meg is osztunk vele bizalmas dolgokat. Az ő tanácsira adunk és nem hanyagoljuk el a vele való találkozásokat.
Lényegében bármit bálvánnyá tudunk tenni, nem kell valami romlott dolognak lennie. Mindaz, amit Isten elé veszünk, eltereli a fókuszunkat Róla. Igen, akár a küldetésünk, elhívásunk kutatása is.
Küzdünk ellene, azt mondjuk, hogy nem fontos, nem veszünk róla tudomást… gyakran félresöpörjük a fáradtságunkat, hiszen sok a teendőnk, a programunk. A fáradtság tudomásul vétele azonban nem jelenti azt, hogy gyengék lennénk. Sőt; ha a pihenést beiktatjuk mindennapjainkba, azzal feladjuk azt az illúziót, hogy mindenhatóak vagyunk.
Kis megdöbbenéssel fogadtam, hogy idén anyák napja már rám is vonatkozik. Bár a kisbabám már erőteljes rúgásokkal ad hírt jelenlétéről, még nem érzem magamat anyának. Vajon mikor változik ez meg?
Mennyit ér a szeretet igazság nélkül? És az igazság szeretet nélkül?
Elhatároztam, hogy egyetlen nagyon rövid gondolatot megpróbálok minél tovább megtartani magamnak a húsvéti ünnepkör után: ,,Mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!” (Mk 15,30)
Tegnap még izgatottan vártuk a locsolókat, mára azonban visszazuhantunk a szürke hétköznapokba. Az ünnep elmúlt, már csak a maradék sonka és tojás emlékeztet rá a hűtőben.
Magamon is észrevettem, hogy kezd elborítani a készülődés miatt érzett pánik. Ilyenkor szeretek megállni egy percre és végiggondolni: vajon valóban megér ennyit az idegeskedésem?
Van, amikor már olyan régóta vársz valamire, hogy Isten ígérete mintha halványodni kezdene. Az is lehet, hogy elkezdesz kételkedni abban, hogy törődik veled. De hadd bátorítsalak egy rövid gondolattal és igével, hogy Rá igenis számíthatsz!