Fiatal útkeresőként a legfőbb vágyunk az, hogy elfogadjanak minket. A visszacsatolások éltetnek, így a népszerű bandába tartozás a legtöbb tini álma. Legfiatalabb bloggerünk, a mindössze tizenöt éves Balázs saját tapasztalatait osztja meg velünk arról, hogy melyik bandába is érdemes valójában tartozni.
A jól megérdemelt pedagógusszabadságomat töltve a kései reggeli után a földre kucorodtam, hogy egyik legkedvesebb szórakozásomnak hódoljak és kirakjam a frissen kapott 4000 darabos kirakómat. A háttérben keresztény dicsőítő dalok szóltak, én pedig hol bekapcsolódtam az énekekbe, hol a gondolataimba merültem.
Azt hiszem, a legtöbb keresztény eljátszott már a gondolattal, milyen is lesz a világvége. Technikai részletekbe persze nem vagyunk beavatva, ám ha már hisszük, hogy lesz ilyen, elgondolkodtató, pontosan hogyan történik majd… Gondolatkísérlet következik.
Mások hibáztatása mindig könnyebb. De nekünk is van felelősségünk.
A házas életre lélekben és életben aktívan készülve egyértelmű, hogy nem lesz az emberből pap. De miért is olyan egyértelmű ez?
Nem csak a fejemben, hanem már kommentben is felmerült legutóbb egy munkahelyi cikk kapcsán ez a téma: hosszúhétvége vagy ünnep? Persze lényegében mindkettő, de melyik a fontosabb?
Egy elég egyszerű hasonlat jutott eszembe a napokban, de azért szeretném megosztani Veletek.
Volt már tapasztalatotok véradással? Ha még nem, akkor se bánkódjatok, biztosan lesz még rá alkalmatok, viszont én csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy élete során legalább egyszer tegyen effajta szolgálatot mások felé.