Egyik nap, ahogy a Facebook-üzenőfalamat tekertem lefelé, ez a bibliai idézet jött velem szembe: „Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.” (1Sám 16:7) Gondolkodóba ejtett. Vajon az én szívemben mi rejlik?
Rögtön egy régi gyerektáboros ének jutott eszembe, amit az ökumenikus táborban tanítottunk a gyerkőcöknek.
Kis szívem, kis szoba, de nincs benne lámpa,
Oly sötét, mint az éj; sötétben ki látna?
Arra jár a király, Ő hoz tiszta lámpát,
hirdetésSzívembe világít, és ott vajon mit lát?
Sok a szenny, a szemét, a kicsi szobában,
Szomorú a király, amikor ezt látja.
Jézusom, Királyom, arra kérlek téged,
Tisztítsd meg szívemet, és a rossztól védj meg!
Talán a szövegből is kitűnik, ha figyelmesen olvassuk, hogy az emberi szívben sok szenny és szemét lakozik. Ezek okozója a bűn, ami minden alkalommal elszakít Istentől. Én pedig disznóólban éldegélek, és még talán élvezem is a sárban dagonyázást… Az emberek elől még talán el tudom rejteni ezt a belső énemet, nem veszik észre a sötétséget, hiszen azt nem látják. Számukra az a fontos, hogy mi van rajtam, milyen a sminkem, hogy áll a hajam…
Az Úr azonban azt nézi, ami a szívemben van. Örül Ő annak, amit ott lát? Nem hiszem. Viszont nem hagy magamra a vétkek mocsarában, hanem kiemel onnan, mielőtt teljesen elsüllyednék. Ő hozza a lámpát, és segít a szemét kitakarításában. Ezt azonban nekem is akarnom kell, ez csak velem együtt sikerülhet. Nélkülem nem áradhat be az életembe a kegyelem, amit nyújt felém, és napról napra felkínál.
Rajtam áll, hogy elfogadom-e?
Jeso Eszter
hirdetés
