A jól megérdemelt pedagógusszabadságomat töltve a kései reggeli után a földre kucorodtam, hogy egyik legkedvesebb szórakozásomnak hódoljak és kirakjam a frissen kapott 4000 darabos kirakómat. A háttérben keresztény dicsőítő dalok szóltak, én pedig hol bekapcsolódtam az énekekbe, hol a gondolataimba merültem.
A sok külföldi ének között egyszer csak felbukkant egy magyar szám is, amit félig öntudatlanul én is énekelni kezdtem. A megváltásról szólt, pontosabban arról, hogy Krisztus kereszthalálával járt közben az Atyánál a mi üdvösségünkért. A szövegre alig figyeltem, míg egy számomra új részletre nem lettem figyelmes. A kezem is megállat a levegőben, hogy jobban tudjak figyelni a szövegre:
„Isten, a bíró fölmentett,
Krisztusra nézve engedett.”
Amit éveken keresztül igehelyről igehelyre, miséről misére rakosgattam össze magamban, végre ténylegesen megértettem. Hirtelen összeállt bennem a kép a megváltással kapcsolatban. Megjelent a szemem előtt, amiről az ének szólt. A mennyben a trónusnál állok az Atya előtt az összes bűnömmel, Krisztus pedig mellettem. Az Atya rám néz, majd a fiára, Krisztusra és Őt látva, az Ő áldozatát figyelembe véve nekem elengedi minden bűnömet. Felment minden vétkem alól, mert Jézus vérével kiengesztelte.
hirdetésTudtam eddig is, hogy ez a megváltás lényege, de ez a két sor kézzelfoghatóvá tette számomra, hogy miért is olyan nagy dolog a megváltás, és miért is olyan fantasztikus, hogy Krisztus mellénk áll és közbenjár értünk.
Az Atya Krisztusra nézve, Krisztusra való tekintettel engedi el minden bűnünket.
Kép: scarymommy.com
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás