A váratlan helyzetek előtt mindig megtorpanok. Nehezemre esik gyorsan dönteni, vagy válaszolni, szeretem a megfontoltságot. Főleg az tud zavarni, amikor még nincs valamiről véleményem, de mégis össze kell kaparnom valami válasz félét beszélgető partneremnek. De a hitemről tudok rögtön beszélni. Vagy ez mégsem olyan egyszerű?
– Te hiszel benne?
– Hmm? Ja, hogy tőlem kérdezed? – zökkent ki az úttest feszült pásztázásából vezető oktatóm. Figyelmemet a kuplung kezelése és a gyalogosok váratlan felbukkanása kötötte le, amikor hirtelen megtalált a következő kérdés:
– Hiszel benne, hogy ha valakivel rosszat teszel, azt visszakapod?
– Hát – kuplung, fék, megáll, vissza egyesbe – azért igyekszem, hogy ne tegyek rosszat másokkal – habogtam, hiszen az autó kezelése minden gondolatomat lekötötte.
– De ha mégis, akkor?
– Én hiszek abban, hogy ha megbánom, akkor nem – hangzott a gyatra válasz. Mert ennél természetesen sokkal többről van szó. Azóta sokat gondolkoztam rajta, hogy mit is kellett volna válaszolnom, és a következőre jutottam:
Az ige azt mondja Istenről: “Mert ismerjük azt, aki így szólt: ‘Enyém a bosszúállás, én megfizetek.” És ismét: ‘Az Úr megítéli az ő népét.” (Zsid 10,30)
Az ítélet Isten kezében van, éppen ezért bízhatunk benne, hogy sokkal igazságosabb lesz, mint amilyenek mi emberek lennénk. A mi igazságunk természetesen mondatja velünk azt, hogy minden tettünknek azonnali következménye van. Örülnénk is neki nagyon, hogy ha velünk valaki rosszat tesz, akkor ebben a földi létben már látnánk Isten büntetését az életében. Az emberi igazságosság ilyen. De Isten ezeknek fölötte áll. Ő irgalmas, és végtelenül szeret mindenkit! Nem csak azt, akit a sérelem éri, hanem az elkövetőt is. Mivel a bűnöst is végtelen szeretettel szereti, ezért neki is lehetőséget kínál fel a változásra, a megbánásra. Időt ad.
Isten nem csap oda azonnal, ha valami rosszat teszünk, ugyanakkor azzal tisztában kell lennünk, hogy a bűneinknek van következménye: egy napon majd el kell számolnunk velük Isten előtt.
Támogasd Te is a 777 evangelizációját!
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
1 Komment
Üdv!
“Isten nem csap oda azonnal” Ebben az idézetben egy szó igaz,a többi szemétre való. Mért gondoljátok azt,hogy Istennek oda kell csapnia?Ezt várjátok el tőle?Így nyugszik meg a lelkiismeretek?Ha ti nem csaptok oda,mert a bosszú állás bűn akkor csapjon oda Isten,neki joga van.Ennyit néztek ki Istenből? Szerintem ettől Isten nem sírna hanem zokogna.
“Az ítélet Isten kezében van, éppen ezért bízhatunk benne, hogy sokkal igazságosabb lesz, mint amilyenek mi emberek lennénk.” Egyszerűen nem hiszem el! Nem az ítélet van Isten kezében hanem minden és semmi.A probléma,hogy amit ti mindennek hisztek az a legtöbbször a semmi és fordítva.Mért kényszerítitek Istent a magatok által kitalált világnézetbe?De legfőképp mért hiszitek el,hogy Ő olyan.Bosszú álló,ítélkező stb.Csak én látom,hogy Ő minden emberi butaság fölött áll?Tényleg ilyen nehéz Istent önmagában szemlélni? (na,ezek kemény szavak voltak de nem Isten,emberek fogják elbírálni)