Francisco Simon Conesa, Menorca püspöke jóvoltából indult útjára a közelmúltban Spanyolországban egy kezdeményezés, amely lehetővé teszi, hogy a város lakói mindig nyitott kapukra és vendégszeretetre találjanak a plébániákon.

Francisco Simon Conesa, Menorca püspöke jóvoltából indult útjára a közelmúltban Spanyolországban egy kezdeményezés, amely lehetővé teszi, hogy a város lakói mindig nyitott kapukra és vendégszeretetre találjanak a plébániákon.
Közel két hete hatalmas várakozással indultunk neki férjemmel Rómának. Nagy kíváncsisággal és lelkesedéssel vágtunk neki a szűk utcák és az évezredes épületek felfedezésének. Hazatérve, azt kell mondanom, hogy Róma méltán birtokolja az Örök Város elnevezést, én mégsem lettem feltétlen rajongója.
Amikor Pierre Fakhoury libanoni építész megtervezte a Notre-Dame de la Paix-t (Békességes Miasszonyunk), természetesen a Szent Péter székesegyház lebegett a szeme előtt: a kupolát és a teret (melyet oszlopsor vesz körbe – kétségtelenül ez az épület inspirálta.
Múlt éjjel álmomban az egyik szerkesztőtársam kissé rámripakodott, hogy nagyon kéne már egy cikk a templomba járásról. Reggel felkeltem és azt gondoltam, miért ne? Bár vétkező emberként nem feltételezem azt, hogy ez egyfajta isteni sugallat lehetett, azért most leírom nektek, én miért szeretek mindig misére menni.
Ha már egy ideje követed a 777-et, talán tudod, hogy július elején volt az esküvőm. 22 évesen elvettem feleségül a világ legklasszabb nőjét (ezúton kérek elnézést minden kedves olvasónktól, a hölgyektől ezért, az uraktól azért). Esztivel már több, mint egy éve elkezdtük az esküvőszervezést, sok-sok óra ötletelésünk, munkánk volt benne, és végül július 1-jén olyan esküvőnk volt, amilyenről álmodtunk! Egyszerűen minden fantasztikus és gyönyörű volt! Most 7+1 pontban összegyűjtöttem azokat a tapasztalataimat, amelyek hozzásegítettek bennünket ehhez.
Sok cikk szól arról – szinte már közhely – hogy egyre inkább ürülnek ki a templomok Európában. Természetesen minden szerzőnek megvan az ötlete, hogy ki vagy mi a hibás. Én nem vagyok olyan bölcs ember, hogy átlássak globális és spirituális folyamatokat, ezért ebben a cikkben meg sem próbálom számba venni a lehetséges okokat (bár lenne néhány ötletem). Vannak viszont megoldási javaslataim arra vonatkozóan, hogy mit tehetnénk az ügy érdekében. Figyelem! Ez az írás most nem “lelki” tippeket szeretne nyújtani (annak is szentelek majd egy blogot), inkább praktikus ötleteket. Amolyan vitaindító-gondolatébresztő, nyáresti könnyed elmélkedés arról, hogy mit tehetünk. Limonádé mellé ajánlom!
Az időpontok sokasága, a megválasztható helyszínek és dicsőítési módok mai kultúrájában érdekes, milyen sokféle kifogást képesek egyesek találni, hogy miért ne menjenek templomba. Nem azokról van szó, akik csak a nagyobb keresztény ünnepeken jelennek meg, hanem azokról, akiknek ugyan nagy hite van Istenben, mégis küzdenek, hogy bárhova is rendszeresen járjanak.
Az amerikai Gatestone Institute frissen megjelent tanulmányában tragikus kép sejlik fel a brit főváros keresztény jövőjét illetően. A mérleg 2001 óta több, mint 500 bezárt templom, melyeknek nem elhanyagolgató része immáron mecsetként funkcionál. A tendenciák alapján ez a folyamat az elkövetkező években nemhogy stagnálna, valószínűleg gyorsulni fog.