Ahogy a plébániádnak, úgy a plébánosodnak is szüksége van rád – mindannyian rendelkezünk talentumokkal, amelyek ajándékká válhatnak közösségünk számára, amelyek megkönnyítik az életet. Íme néhány gondolat és konkrét javaslat arról, hogyan kapcsolódhatsz be aktívabban egyházközséged szolgálataiba!
Érdekes hatással van a templom kapuja az emberre: amint kilépünk rajta, átkerülünk egy másik világba, ahol teljesen megfeledkezünk arról, miket hallottunk az ajtón túl. Letudtuk, elmentünk, meghallgattuk, vár az életünk és az egyéb tennivalóink. Sajnos sokan nem alkalmazzuk a vasárnap hallottakat a hét többi napján. Nézzünk őszintén magunkba és gondoljuk végig, hogyan tudnánk ezeken változtatni!
Sok figyelem szegeződik most a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, melyet a hallgatók elbarikádoztak. Az események kapcsán Szeverényi János evangélikus lelkészben felsejlett az épület múltja, egykori egyházi kötődése, melyről egy megrázó Facebook-bejegyzésben emlékezett meg.
Lackfi János költő ismét remek verssel örvendeztette meg olvasóit: ezúttal arra ad választ benne, miért is járunk templomba. Mi sem tudnánk pontosabban válaszolni!
Reményik Sándor gyönyörű verse elképesztően aktuális. Sokan vágyhatunk most a templom csendje után. Remélhetőleg a járvány végén jobban fogjuk értékelni azt.
Folytatódik a Papp válaszol rovatunk, amely során Papp Miklós görögkatolikus pap és édesapa válaszol a 777 olvasóinak a kérdéseire!
Francisco Simon Conesa, Menorca püspöke jóvoltából indult útjára a közelmúltban Spanyolországban egy kezdeményezés, amely lehetővé teszi, hogy a város lakói mindig nyitott kapukra és vendégszeretetre találjanak a plébániákon.
Közel két hete hatalmas várakozással indultunk neki férjemmel Rómának. Nagy kíváncsisággal és lelkesedéssel vágtunk neki a szűk utcák és az évezredes épületek felfedezésének. Hazatérve, azt kell mondanom, hogy Róma méltán birtokolja az Örök Város elnevezést, én mégsem lettem feltétlen rajongója.
Amikor Pierre Fakhoury libanoni építész megtervezte a Notre-Dame de la Paix-t (Békességes Miasszonyunk), természetesen a Szent Péter székesegyház lebegett a szeme előtt: a kupolát és a teret (melyet oszlopsor vesz körbe – kétségtelenül ez az épület inspirálta.
Múlt éjjel álmomban az egyik szerkesztőtársam kissé rámripakodott, hogy nagyon kéne már egy cikk a templomba járásról. Reggel felkeltem és azt gondoltam, miért ne? Bár vétkező emberként nem feltételezem azt, hogy ez egyfajta isteni sugallat lehetett, azért most leírom nektek, én miért szeretek mindig misére menni.