Szemle

Nyitott templomok? Spanyolország példát mutat!

Francisco Simon Conesa, Menorca püspöke jóvoltából indult útjára a közelmúltban Spanyolországban egy kezdeményezés, amely lehetővé teszi, hogy a város lakói mindig nyitott kapukra és vendégszeretetre találjanak a plébániákon.

Tekintettel a paphiányra és a szolgálatot teljesítő atyák meglehetős leterheltségére, Conesa azt javasolta, hogy a plébániák híveiből toborozzanak csoportokat. Az ő egész napos jelenlétük lehetővé teszi, hogy aki szeretne, bármikor beléphessen a templomba, sőt, alkalmanként még a turistákat vagy egyszerű kíváncsiskodókat is fogadni tudják.

“Ha azt az üzenetet akarjuk közvetíteni, hogy valóban befogadó egyház vagyunk, akkor a lehető leghosszabb ideig nyitva kell tartanunk templomainkat” – írta Monsignore Conesa egy cikkében. – “Szomorú látni, hogy sok templom csak a szertartások idejére nyílik meg, a nap többi részében a hívek nem léphetnek be, hogy imádkozzanak vagy épp csak térdet hajtsanak a tabernákulum előtt. Pedig egy zárt templom azt a benyomást kelti, hogy nincs benne élet.”

A püspök természetesen tisztában van azzal, hogy az egész napos nyitvatartás jelentős terheket ró a plébániákra: több lesz a javítanivaló, növekszik a lopások kockázatának lehetősége, és persze a paphiány miatt az állandó jelenlét is nehezen oldható meg.

“Éppen ezért van szükségünk a laikusok segítségére. Tudomásom van arról, hogy már több parókián is létrejött olyan csoport, ahol a plébániához tartozó hívek egymást váltva állandó jelenlétet biztosítanak. A régi időkben létezett az ostiarius, vagyis ajtónálló tisztsége (a latin „ostium”, azaz „kapu” szóból). Az ő feladata volt a szentmisén résztvevők felügyelete, az illetéktelenek távoltartása. Egészen a II. Vatikáni Zsinat reformjáig ez egyike volt a kisebb rendeknek. Manapság nagy szükség lenne ennek a hivatalnak az újjáélesztésére. Ezt a szerepet azonban elláthatják laikusok szervezett csoportjai is, akik a közösség nevében fogadhatják a templomba látogatókat. Nem a zárt, hanem a nyitott kapuk fejezik ki egyházunk lényegét, és bízom abban, hogy meg is találjuk a megoldást, hogy ezt mindenhol megvalósíthassuk.

Egy madridi közösség újjászületése

Madrid legszegényebb negyedében, Puente de Vallecasban található egy templom. Don José Manuel Horcajo igazgatja, akinek érkezése előtt már szinte semmi élet nem volt a plébánián. Ma azonban egy virágzó közösséget találunk ott jelentős karitatív tevékenységgel, több mint háromszáz önkéntessel, és a templom is újra megtelik vasárnaponként. Ahogy Don Horcajo meséli, érkezése után egyik első dolga az volt, hogy kitárja a kapukat, hogy a templom egész nap látogatható legyen.

“A lelkipásztori misszió legfontosabb feladata annak biztosítása, hogy aki szeretne, bármikor bejöhessen hozzánk – mondta a spanyol plébános egy interjúban. – “Nálunk ez reggel 7.30-tól este fél tízig lehetséges, csütörtökönként pedig 24.00 óráig.

És a többit elvégzi az Úr!

Az a tapasztalatom, hogy ha a kapuk nyitva állnak, az emberek bejönnek. Azért, hogy sírdogáljanak egy kicsit, kiöntsék a lelküket, imádkozzanak vagy akár csak megpihenjenek kissé, mert itt azt is nyugodtan megtehetik. Sokan a teraszon szunyókálnak vagy az ebédlőnkben egy díványon. Vannak, akik az otthoni viszályok elől keresnek menedéket a templom csendjében. Itt mindenki békére talál. Ha a parókiához tartozó hívek látják, hogy szomorú, megszólítják, beszélgetnek vele. Az egésznek a lényege az evangelizáció. Csak ki kell tárni a kapukat, Isten elvégzi a többit!”

A 777 már korábban is foglalkozott a kérdéssel: maximálisan támogatjuk és fontosnak tartjuk, hogy megszerveződjék Magyarországon is egy hasonló kezdeményezés!

Nyissátok ki a templomokat!

Forrás: Aleteia

Fordítás: Csepely Rita

Fotó: LifeTeen

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás