A farizeusi lelkület nemcsak Jézus idejében fordult elő; van, hogy túl szigorúak vagyunk, ítélkezünk mások és önmagunk felett. Olykor pont mi vonjuk meg magunkat Isten szeretetétől. Itt az ideje, hogy teret adjunk az Ő irgalmának! Papp Dorka írása.
Természetesen fontosak a parancsolatok, amelyek a mi lelki békénket és testi épségünket védik, de Isten nem azt akarja, hogy egész nap a törvények megszegésétől való félelemben éljünk. Én
sokáig elég szigorúan, már-már farizeusi módon viszonyultam bizonyos parancsolatokhoz, mert egyfajta tökéletességet próbáltam elérni.
Emiatt volt, hogy megvontam magamtól az Oltáriszentséget, és másokkal, de magammal szemben is elvárásokat támasztottam, ítélkeztem. Az elvárásaim kisebb, nem létfontosságú dolgokra irányultak, csak én azt gondoltam, hogy ezeknek a szabályoknak a betartása minden áron szükséges ahhoz, hogy tökéletes legyek.
Aztán szépen-lassan rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem így van. A farizeusokat is figyelmeztette Jézus: A szúnyogot kiszűritek, a tevét meg lenyelitek. (Mt 23,24) És ez nem azt jelenti, hogy nem a tökéletességre kellene törekednünk, csak nem mindegy, hogy miben és hogyan. Ha a szeretetben szeretnénk növekedni, és Jézussal, akkor minden bizonnyal jó úton járunk. Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes! (Mt 5,48)
Néha Jézus pont akkor szól hozzánk, amikor egyáltalán nem érezzük magunkat méltónak Hozzá
– látva a római tiszt példáját, akiéhez fogható hittel Jézus egész Izraelben nem találkozott – vagy, ha valami nem a mi elképzeléseink szerint történt és emiatt bizonytalanok vagyunk. Isten nem akar minket elítélni. Ő csak arra vár, hogy elfogadjuk a szeretetét, hogy megajándékozhasson bennünket a végtelen irgalmával és bizalommal legyünk felé.
Így érvényes az Írás szava: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. (1Kor 2,9) Mennyire paradox, hogy néha pont mi vonjuk meg magunkat az Ő szeretetétől, mert felül akarjuk írni Isten akaratát. Ez olyan, mintha egy rokonunk ajándékot szeretne adni nekünk, amire régóta vágytunk, vagy amire nem is számítottunk, és mi azt mondjuk, hogy bocsánat, én ezt nem kérem. Ugye milyen fura lenne?
Az Istenkapcsolatunkban elengedhetetlen a bizalom és a ráhagyatkozás, mert csak így lesz teljes az életünk. Akkor volt nekem is részem egy nagyon szép Isten-élményben, amikor épp nem sikerült minden a tervem szerint, de mertem Istenben bízni, és így felhasznált engem. Ezután másoknak is tudtam segítséget nyújtani. Bízzunk tehát abban, aki mindent lát és mindent hall, mert Ő mindig jobban tudja, hogy épp mikor mire van szükségünk, mint mi saját magunk. Kérjük a Szentlelket, hogy adjon számunkra bölcsességet, hogy ki tudjuk szűrni az életünkből a „tevéket”, és ezáltal tényleg a szeretetben tudjunk Jézussal tökéletesedni és segíteni másoknak is!
Papp Dorka
hirdetés
