A Magyarországi Református Egyház Rálátás című podcast-sorozatában a fiatalok közötti bántalmazásról is beszélgettek. A podcast célja ledönteni a generációk közötti gátakat, a felnőtteknek rálátást biztosítani a fiatalok helyzetére, mentális állapotára, lelkivilágára. Ahogy Ablonczy Áron, a podcast házigazdája mondta: „az a vágyunk, hogy rálátást nyerjünk a fiatalokat érintő fontos kérdésekre, és közben azt is hisszük, hogy Istennek is van rálátása ezekre a témákra, sőt válaszai is.”
„Tiszteld apádat és anyádat!” – hallottuk a hittanórákon a parancsolatot, azzal a kiegészítéssel, hogy engedelmeskedjünk szüleinknek. De vajon huszonéves felnőttként hogyan viszonyuljunk szüleinkhez? Milyen kötelezettségeink vannak feléjük?
A pápa a június 22. és 26. között megrendezett Családok Világtalálkozóján üzent a házaspároknak, hangsúlyozva, hogy a házasság egy lendületes, kiszámíthatatlan és csodálatos utazás – akárcsak az Istennel való élet. A szülők számára kiemelte, hogy ahogy Isten nem aggodalmaskodó és túlféltő, úgy ők se védjék meg gyermekeiket a legkisebb nehézségektől, szenvedésektől. Ferenc pápa beszédét a katolikus.ma oldalról szemlézzük.
Mostanában egyetlen éjszakát sem tudok elkönyvelni a pihentető éjszakák sorában. Ez persze nem szokatlan egy 11 hónapos gyermek mellett, de ettől még nem lesz könnyebb felkelni és végigcsinálni a napot. Én ma így imádkozom.
Minden szülőnek van egy nagy félelme: vajon tiszteletreméltó, derék és boldog embert fogok nevelni a gyerekemből? Egy kutatás szerint az alábbi 8 jó tanács segíthet ebben. A cikk a Szeretlek Magyarország weboldalán jelent meg.
Tisztelni két dolgot lehet, a teljesítményt és a személyt.
Az első feltételes: amennyiben valaki teljesít, annyiban jár neki a tisztelet. Amennyiben apám, anyám helyt álltak az életben, feladataikat becsülettel ellátták, a rájuk bízottakról nagylelkűen és figyelmesen gondoskodtak, önzetlenek, melegszívűek, megbízhatóak, együttműködőek, irgalmasok, jólelkűek, megbocsátók voltak, annyiban tisztelem őket. (Ez esetben valószínűleg nem lesz szükségem pszichológusra ahhoz, hogy rendbe tudjam tenni az életemet.)
Sokkoló hírrel jelentkezett két napja az Index: „Évek óta harcol a bíróságon egy 60 éves brit nő, hogy megszülhesse a saját unokáját a lánya lefagyasztott petesejtjét felhasználva, a brit bíróság viszont eddig ahol lehet, elkaszálta az asszony tervét. A történet több szálon is felkavaró: a nő az öt évvel ezelőtt rákban elhunyt lánya petesejtjét szeretné megtermékenyíttetni, majd teljesítve lánya utolsó kívánságát, kihordani lánya gyermekét.” Bevallom, a történet engem is felkavart.