Szerda este hat óra van, nagy léptekkel sétálok a villamos felé a Nyugatinál. Már csak a vacsorára tudok gondolni. Egy nehéz nap végéhez értem, és úgy érzem, aznapra mindent megtettem, amit megkövetelhetett tőlem a haza. Fél szemmel meglátok egy hajléktalan idős hölgyet, aki majdnem teljesen lecsúszva, féloldalasan csüng egy padon. Fel se fogom, mit látok, elsétálok mellette. Pár lépéssel később eljut az agyamig, hogy mi mellett haladtam el. Visszanézek. A kezeivel erősen a padba kapaszkodik, hogy ne essen le, de lábait – amik láthatóan nem engedelmeskednek az akaratának – nem bírja visszahúzni. El se tudom képzelni, hogy került ebbe a furcsa és szerencsétlen pozícióba, de egy biztos: nincs ereje visszakapaszkodni.
segítség
Két egymástól távol álló, különböző valóság rajzolódik abból, amit Hanna Ghoneim szíriai atya mond el hazájáról és a Közel-keleti keresztény közösségekről a 777-nek adott elektronikus interjúban. A jelenleg Bécsben élő atya eltökélt szándéka, hogy olyan projekteket indítson, amelyek Szíria újjáépítését célozzák. Ahogy mondja, a nyugati ember nincs teljesen tisztában azzal a földi pokollal, amin az ország keresztülment a polgárháború során, mert azt csak az láthatja, aki saját szemével győződik meg a helyi viszonyokról. Hanna Ghoneim a 777-nek elmondta azt is, hogy miért hagyta el sok szíriai az országát és mit lehetne tenni a hazatérésük érdekében.
Rossz kórházi eredmény, egy hozzánk közelálló ember halála, kétségbeesés az anyagiak miatt… mindannyiunk életében történnek olyan dolgok, amelyek megingatnak. Ez a 10 igevers rendkívül hasznos lehet, amikor a jövő bizonytalanná válik.
Néhány napja két kérdés dübörög a fejemben, amely arra késztet, hogy ne csak magamért éljek, hanem azokért is, akik annyira értékesek Isten szemében.
Hogyan tudod az eltévelyedett családtagjaidat (vissza) vezetni Istenhez? Sokan átsiklunk a felett, hogy a szeretteink közül néhányan nem Istennel járnak, eltávolodtak, ami mögött lehet szimpla ignorálás, makacsság, sebzettség, vagy bármi más és mi alkalmatlannak érezzük magunkat arra, hogy megpróbáljuk visszavezetni őt a Jóistenhez.
Minden 40. másodpercben valaki a világon öngyilkosságban veszíti életét. Az egészségügyi világszervezet (WHO) adatai szerint az öngyilkosság a második leggyakoribb halálok a 15-29 éves korosztály körében, a felnőtt öngyilkosok között pedig minden huszadik esetében már nem az első próbálkozás.
Voltál már úgy, hogy egy barátodnak szerettél volna Istenről beszélni, de nem voltál elég bátor hozzá? Vagy épp ötleted sem volt, hogy hogyan kezdj hozzá? Van olyan ismerősöd, aki tényként kezeli, hogy Isten márpedig nincsen, és még gúnyolódik is a keresztényeken? Akkor ez a blog Neked szól.
Második hete töltöm az szakmai gyakorlatomat egy nappali melegedőben, vagyis egy olyan intézményben, ahol hajléktalanok és mélyszegénységben élők tölthetik el a napjaikat. Étkezhetnek, fürödhetnek, moshatnak és segítséget kaphatnak szociális ügyeik intézésében. Ez egy katolikus melegedő, ezért itt evangelizáció is folyik, szerencsére a fenti áldás meg is hozza a hatását. Persze, mint minden ilyen helyen, itt is elég kaotikusak a mindennapok. Napi 200-250 reggeli és ebéd kiosztása, mosás, álláskeresés, telefonok, bevásárlások, kérlelések és olykor ordibálások… Ritkán jut időm arra, hogy körbenézzek és végiggondoljam, kiket is szolgálunk.
Időnként úgy érezhetjük, szinte teljesen ki kell szakadnunk világnézetünk miatt az átlagemberek életéből, mivel teljesen más az értékrendünk. Amit mi értéknek tekintünk, az a vallástalan ember számára gyakran csak nevetség tárgya, rosszabb esetben abnormálisnak is tekinthetik.
Május 28-án, szombaton a Szent Egyed közösség budapesti csoportja hajókirándulást szervezett a bicskei menekülttáborban élők számára, május 29-én, vasárnap pedig úrnapi szentmisében ünnepelte Krisztus testét és vérét szegény barátaival a ferencvárosi Kaniziusz Szent Péter-templomban.