Vajon valóban a népszerűség a mérce, amelyhez az Egyház hűségét mérni kell? Vagy egészen másról szól a keresztény tanúságtétel: nem arról, hogy mennyien értenek egyet vele ma, hanem arról, hogy hű marad-e ahhoz, akitől a küldetését kapta?
Általában kerülni szoktuk a 777-nél, hogy egy-egy kommentre külön cikkben reagáljunk, mert nyilvánvalóan nincsenek meg a vitának az egyenlő feltételei és nem is ez egy keresztény médiumnak a feladata. Azonban most azért teszünk kivételt, mert az elmúlt hetek egyik igen gyakran hangsúlyozott véleményével találtunk szembe magunkat, amikor megosztottuk XIV. Leó pápának a spanyol parlamentben elmondott gondolatait, amelyben az élet védelméről értekezett a fogantatástól a természetes végéig.
Így szól a komment: „Az egyház szerintem az utóbbi időben sokat vesztett a népszerűségéből.. ez nem fogja megváltoztatni az emberek véleményét, sőt!” Valószínűleg azért is érint érzékenyen ez a hozzászólás, mert az elmúlt hetekben több üzenet is eljutott hozzánk, hogy „nagyon szeretjük a 777-et, de kerüljétek az ilyen megosztó témákat mint az abortusz, eutanázia, homoszexualitás mert ez sokaknak nem tetszik.”
És ez a fajta kommunikáció tökéletesen megy át a katolikus közösségekben, ismeretségi körömben: köldökvakarva maradunk némák és meg nem merünk szólalni az élet védelmében, a Biblia tanítása mellett – mert az már nem népszerű. Félünk a kritikáktól, félünk attól, hogy nem trendi kiállni a hagyományos értékek mellett, mint a család, az életvédelem. Megosztjuk a cukis macskás posztokat a közösségi oldalainkon, a nyaralásainkat, a főzött ételeinket – de az igazán fontos kérdésekben inkább csendben maradunk.
Ordítóan fájó csöndben van ma a magyar katolikus és keresztény társadalom a közösségi oldalakon, miközben olyan témákról megy minél korábbinál hangosabb társadalmi diskurzus mint az élet kezdete vagy a család fogalma.
Az Egyház kétezer éve ugyanazt a „hibát” követi el a világ szemében: nem azt mondja, amit az emberek hallani akarnak, hanem ami igaz. Ezért feszítették keresztre az alapítóját is, ezért adták életüket az apostolok és ennek köszönhetjük az elmúlt kétezer év nagy szentjeit is: mert mindig az igazság mellett álltak ki, akkor is, amikor azért az életüket kockáztatták. Nem a csendet vagy a népszerűséget választották, a tolerancia hamis illúzióját, a lájkokat a bűnös életet legalizáló bejegyzésekre.
Amikor az Egyház azt mondja, hogy az élet a fogantatással kezdődik nem a világ szimpátiáját keresi, hanem azt mondja ki, amit az emberi méltóságról és az élet szentségéről igaznak tart. Ha az Egyház célja a kedveltség lenne, rég feladta volna a kényelmetlen tanításait. Nem beszélne bűnről, felelősségről, önmegtartóztatásról, házasságról, életről vagy üdvösségről. Egyszerűen visszamondaná azt, amit a kor hangadói elvárnak tőle. Akkor talán több tapsot kapna és az algoritmus is kétségtelenül jobban menne.
A 20. század nagy szentjei és mártírjai Magyarországon és az egész világon életükkel azt tanítják nekünk, hogy megéri Krisztushoz és az Egyházhoz hűségesnek lenni. Lehet, hogy elsőre őrültségnek tűnik ez olyan mártírok történetét ismerve mint Brenner János vagy Kolbe atya. De ők megmutatták, hogy a földi dicsőségnél valami sokkal fontosabb a tét: Krisztushoz, az egyedüli igazsághoz való hűség és az örökélet. Szent II. János Pál pápa is ezt hagyta ránk: bátorságot, félelem nélküli tanúságtételt és azt a meggyőződést, hogy az igazság mellett akkor is ki kell állni, amikor az nem népszerű, sőt amikor ellenállásba ütközik.
Aki a társadalmi elismerést keresi mindenáron, az sokszor szinte észrevétlenül veszti el közben a hitét.
Aki itt a földön a népszerűséget teszi első helyre, könnyen lemaradhat egy sokkal fontosabb „hírnévről”: arról, hogy Krisztus maga ismeri el őt.
Nem beszélve arról, hogy felelősök vagyunk azért, hogy másokat is Krisztushoz vezessünk szavainkkal, tetteinkkel, megnyilatkozásainkkal. Ki nem mondott szavaink, le nem írt gondolataink mind esélyek elszalasztása arra, hogy másokat szeretettel, irgalommal hívjuk meg ugyanehhez a forráshoz.
„Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél. Mindazt tehát, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt. De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt”. (Mt 10: 31-33)
hirdetés
