2019. 01. 12.

„A keresztények véglegesen eltűnhetnek Szíriából” – interjú Hanna Ghoneim szíriai atyával

Két egymástól távol álló, különböző valóság rajzolódik abból, amit Hanna Ghoneim szíriai atya mond el hazájáról és a Közel-keleti keresztény közösségekről a 777-nek adott elektronikus interjúban. A jelenleg Bécsben élő atya eltökélt szándéka, hogy olyan projekteket indítson, amelyek Szíria újjáépítését célozzák. Ahogy mondja, a nyugati ember nincs teljesen tisztában azzal a földi pokollal, amin az ország keresztülment a polgárháború során, mert azt csak az láthatja, aki saját szemével győződik meg a helyi viszonyokról. Hanna Ghoneim a 777-nek elmondta azt is, hogy miért hagyta el sok szíriai az országát és mit lehetne tenni a hazatérésük érdekében.

Hogy voltak képesek a szíriaiak túlélni egy olyan időszakot, amelyben a polgárháború, az üldöztetés és a terror a mindennapok részét képezte? Mára, úgy tűnik, sokat javult a helyzet.

Ez egy jó kérdés. Úgy gondolom, hogy szilárd, Istenbe vetett hit nélkül sokan a keresztények közül sem tudtak volna kitartani a nehézségek közepette. A kegyetlen és igazságtalan, folyamatosan fellángoló háború, amely Szíriában zajlik, komoly geopolitikai érdekek mentén és a „nagyok” által meghatározott szabályok szerint folyik. Ezt a háborút nem szabadna polgárháborúként definiálni, mivel külföldi érdekek miatt alakult ki és a szíriaiak gyakorlatilag ennek a fogságában élnek.

Ez egy komoly probléma, ami egyre bonyolultabbá válik és az embereknek nagy szüksége van a segítségre, hogy a hazájukban maradhassanak.

Keresztényként élni a Közel-Keleten soha nem volt egyszerű. Mit gondol, a világ mennyire eszmélt rá arra, hogy az ott élő keresztényeket a vallásuk miatt üldözik?

A tömegmédia alapvetően kevés figyelmet fordít a keresztények Közel-keleti helyzetére, legalábbis nem azt látom, hogy erre lenne bármiféle törekvés. Európában a szíriai keresztényekről szóló tudósítás felszínesnek mondható, nem igazán fedi a valóságot. Ennél többet kellene tudniuk a keresztényeknek világszerte. Ezért is öröm számomra, hogy létrejött ez az interjú.

Ami a szíriai helyzetet illeti, az embereket informálni kellene arról, hogy a keresztény közösségek közel kerültek ahhoz, hogy véglegesen eltűnjenek Szíriában ami, ha nem érkezik külső segítség, valósággá válik.

Hogyan segíthet ebben az ön ötlete nyomán létrejövő pékség, amelyet Damaszkusz külvárosában hoznak létre? Mennyiben tud ez segíteni annak a sok embernek, akiknek sokszor a napi betevő is hiányzik?

Amikor négy évvel ezelőtt meglátogattam a szülőfalumat, Maaruneh-t, ami egy keresztény település Damaszkusztól nem messze, egy darab pékség sem volt ott. Az embereknek a környező településekre kellett elmenni kenyérért. A megvesztegetések és a korrupció miatt ráadásul a minősége is rossz volt. Az állam által biztosított friss lisztnek egy részét a feketepiacon értékesítették, míg a maradékhoz régit öntöttek és abból készítettek kenyeret. Ahhoz, hogy jó minőségű kenyérhez lehessen jutni, az embereknek gyakran még azt a viszonylag rövid utat is veszélyben kellett megtenniük, ami pénzbe és időbe telt. A 18 kilométeres távolság gyakran csak oda négy órát vett igénybe. Ez adta nekem az ötletet ahhoz, hogy pékséget építsünk Maarunehben. Az állam a maga részéről alacsony áron biztosítja a lisztet (átszámítva kb. 20 forint/kg) az egyház pedig az ingatlant. Nagy lendülettel vágtunk bele ebbe a projektbe, de segítségre van szükségünk az építésben, az eszközök és a gépek beszerzésében. Ha minden elkészül, a pékség egy euro előállítási költség mellett 10 kg lisztet lesz képes termelni.

A kenyér az egyetlen dolog, ami Szíriát életben tartja. A mindennapi kenyér biztosítása amellett, hogy keresztény szimbólum, mutatja azt is, hogy Jézus mit tenne egy hasonló helyzetben, mint amilyen Szíriában is kialakult. Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!” (Mt, 14:16) Amikor Jézus ezreknek adott enni a csodatétel által, kosárszámra szedték össze a maradékot. Ez a kenyérszaporítás csodája.

A pékség felépítése és az alacsony előállítási költség azt is lehetővé teszi, hogy azok is kenyérhez jussanak, akiknek nincs rá pénzük, mindenfajta vallási és politikai hovatartozás nélkül.

Szíriai utcakép (forrás: Korbgemeinschaft)

Mi az, amiben a nemzetközi közösség segíthet annak érdekében, hogy támogassák a szíriaiakat?

Az első lépésnek a gazdasági szankciók és az embargó feloldásának kellene lennie, olyan gyorsan, ahogy csak lehet. Ez azért fontos, mert az embereket is nagymértékben érinti, akik a háború áldozatai. Nem is beszélve arról, hogy a szankciók nyomán nőtt a korrupció és a feketepiaci kereskedelem. Másodikként a nemzetközi közösségnek biztosítania kellene a segítséget, hogy az emberek itthon maradhassanak. Még a korábban jómódú családok is kezdik felélni a tartalékaikat, emellett pedig munka és jövedelem nélkül lehetetlen a túlélés. Jelenleg több mint az emberek fele a szegénységi küszöb alatt él.

A harmadik lépés a működő infrastruktúra újjáépítése volna, ami külföldi segítség és befektetések nélkül aligha valósítható meg. Kórházak, óvodák, iskolák és egyetemek, valamint az ipar mind ahhoz, hogy működőképessé váljon az ország.

Ennek egy másik pozitívuma az lenne, hogy a külföldre menekült emberek is nagy számban térnének ismét haza, ők sem akarnak életük végéig humanitárius segélyen élni. Csak úgy mint más, dolgozni akarnak, újjá szeretnék építeni a hazájukat.

Hogyan született ez az egyedülálló ötlet?

A plébánia, melynek neve „Harasta” – ahol papként szolgálok – nyolc kilométerre van Damaszkusztól és a lázadó csapatok 2012 októberében foglalták el. Mind a 130 családnak el kellett menekülnie. Ekkor Bécsben voltam és azonnal belekezdtem az adománygyűjtésbe. Meglepődtem a német és osztrák emberek nagylelkűségén és ezáltal segíteni tudtam más településeknek, később Aleppónak és Homsz városának is. Számos segélyszervezet működik Szíriában, de a társadalomnak csak egy kis részét tudják elérni. Sokan, akiket ismerek, még mindig nem jutottak hozzá semmihez. Az alapítványunk ezért a rászorulókon szeretne segíteni, mindezt a leghatékonyabb formában.

A Korbgemeinschaft – Hilfe für Syrien nevű alapítványt 2016-ban hoztuk létre, hogy a segélyezést koordinálni tudjuk. Az egyik feladat az, hogy a szíriai keresztények és más országok segélyszervezetei között közvetítsünk és támogassuk a kezdeményezéseket. Számos alkalommal utazom Szíriába minden évben, hogy lássam, minden adomány oda jut el, ahol arra a legnagyobb szükség van.

Magyarország igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy segítsen az Afrikában és a Közel-Keleten élő keresztényeknek. Hogyan lehet ezt a leghatékonyabban tenni, hogy béke ismét helyreállhasson?

Rendkívül nagyra értékeljük azt, amit Magyarország tesz. A legjobban úgy lehet segíteni, ha a segítség helyben történik és a legnagyobb szükségre irányul. Az alapítványnál lehetőség van önkéntes alapú munkára is. Az adományok egy az egy arányban jutnak el a szegényekhez, a helyi plébános atyák pedig szintén segítenek a koordinációban, mert ők látják igazán, hogy hol kél el a segítség leginkább. Arra törekszünk, hogy minden papot támogatni tudjunk a pasztorációs és szociális munkája során, mert ők első kézből tapasztalják meg az emberek szenvedését. A békéhez vezető legrövidebb út az, ha az embereknek van egy kevés, de legalább állandó jövedelme.

Az én meglátásom szerint a magyar példa, amely az embereket a hazájukban igyekszik támogatni, a legjobb megoldások egyike, mert az emberek így nincsenek arra kényszerítve, hogy a környező országokba, vagy annál is messzebb meneküljenek.

A szolidaritás kifejezése mellett, hogyan lehetne segíteni a jelenlegi helyzeten?

Az együttérzés kifejezése fontos, de konkrét segítséggel kell, hogy párosuljon. Jelenleg az infrastruktúra újjáépítése az egyik legnagyobb előttünk álló feladat, valamint az, hogy az a fiatal, képzett réteg, aki átélte az elmúlt hét év megrázkódtatásait összefogjon és felépítse azt amit leromboltak az országban. A kilátástalanságot és az elvándorlást ellensúlyozandó, állandó és fenntartható jövedelemre van szükség. Ha egyszer eladják a keresztények földjeit és házait, az soha többé nem lesz már az övék.

A saját meglátása szerint mennyire veszi ki a részét a szíriai kormány a keresztény kisebbség megsegítéséből?

Szíriában nem használjuk azt a szót, hogy kisebbség. Minden egyes ember a szíriai néphez tartozik. A kormány nem kezeli a keresztényeket elkülönült csoportként, hanem ugyanúgy a szíriai társadalom fontos részeként tekint rájuk.

Tudják, hogy a keresztények is sokat tesznek az oktatás, az egészségügy és a gazdaság területén. A szíriai kormány ezért nagyon pozitívan áll hozzá a keresztény közösségekhez és számít rájuk az ország újjáépítésében.

Nem állítanak akadályokat a keresztény projektek, kezdeményezések elé, épp ellenkezőleg: támogatják és lehetővé teszik azok megvalósulását, csak úgy, mint a létrehozandó pékség esetében is.

Hanna Ghoneim atya gyógyszeradományt vesz át a Német Gyógyszerészek Segélyszervezetétől (forrás: apotheker-helfen.de)

A keresztények visszatéréséhez kapcsolódóan mit lehet tenni annak érdekében, hogy elősegítsék az olyan ötletek megvalósulását, mint a Bread for Syria (Kenyér Szíriának)?

A pékség csak egy a sok példa közül. Más projektek keretében óvodákat, iskolákat, plébániákat és közösségi központokat kellene létrehozni. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a gyermekekre és a fiatalokra, mert jó minőségű oktatásra és munkára van szükségük. Segítenünk kell őket a tanulmányaikban, anyagilag is támogatnunk kell őket, hogy később el tudjanak helyezkedni. Ehhez kis- és közepes méretű ipari létesítményeket kell építeni és életet lehelni a mezőgazdaságba, például öntözőrendszerek kialakításával, ami lehetővé teszi az aratást a száraz időszakokban is. A munkahely teremtés és stabil jövedelem kialakításával az eddig elvándorolt emberek is fontolóra veszik majd, hogy visszatérjenek a hazájukba. A keresztény közösségek életben tartásával lesz aki üdvözölje őket amikor hazatérnek.

Ön szerint van arra esély, hogy csökkenjen a keresztényüldözés a közeljövőben?

Szíriában, ami a kormányt illeti, nem beszélhetünk keresztényüldözésről. Északon azonban az amerikaiak által támogatott kurdok fenyegetést jelentenek a keresztények számára. Az idei tanév kezdetén a kurdok úgy döntöttek, hogy bezárják azokat az iskolákat, amelyek nem vezetik be a Kurd Demokrata Unió (amely a Kurdisztáni Munkáspárthoz tartozik) tanítási rendszerét. Az összes keresztény iskola csatlakozott ahhoz az összefogáshoz, amely annak érdekében jött létre, hogy az iskolák a szíriai kormány irányítása alatt maradhassanak. A kormányzati irányítás alatt lévő területeken nincs keresztényüldözés, azonban sokan szenvednek nagy részben a kereskedelmi embargónak köszönhetően.

A szegénység az, ami legnagyobb veszélyt jelenti a keresztények számára. Ha eltűnnek a plébániák és velük együtt radikálisan lecsökken a közösségek lélekszáma, komoly nyomással kell majd, hogy szembenézzenek a környező muszlim többségű országok társadalmainak részéről, nem beszélve arról, ha a jelenlegi vezetést felváltaná egy fundamentalista muszlim ideológiára építő kormányzat. Fontos, hogy az újságírók is meglássák a valóságot és a tényeken alapuló igazságot kommunikálják a külvilág felé. Túl sokat propagált a tömegmédia egy jelentős része olyan hamis vagy megalapozatlan híreket, amelyek naiv tudósításokon alapultak, és amelyeket a nagyhatalmi aktorok és a mondhatni lelkiismeretlen háború párti szereplők igyekeztek terjeszteni. Az emberek szenvedéséből csak az próbál profitálni, aki az embertelenségből kiindulva cinikus kapzsisággal tekint a jelenlegi helyzetre.

A nyugati médiának az lenne a feladata, hogy hírül adja azt is, hogy Szíriát igenis újjá lehet építeni; hogy azokra, akik elmenekültek, nagy szükség van itthon, és a különböző kezdeményezések támogatása Szíriában sokkalta bölcsebb és emberségesebb, minthogy máshol a menekültstátusz meghosszabbításával tolja ki az emberek kiszakított és fedél nélküli életvitelét.

 

Dallos Bence

Interjú
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás