Az elmúlt hetekben több olyan dolog is történt, amely rányithatja a szemünket egy nagyon fontos kérdésre. Újabb tudományos szenzáció látott napvilágot: holland tudósok egerek őssejtjeiből először tudtak olyan embriót létrehozni, amely beágyazódott a méhfalba. Nagy vihart kavart a vadasparkban elpusztult vemhes szurikáta esete. Keringett a Facebookon egy kép az abortusz beszüntetéséről. Ma pedig népszavazást tartanak Írországban az abortusztörvényről.
Kérlek, csukd be a szemed és képzeld el, hogy az édesanyád méhében vagy. Ahogy épp élvezed ezt a roppant kényelmes kis otthont, egyszer csak meghallod, ahogyan az anyukád vívódik: nem vagyok ehhez túl fiatal/öreg? Mit fognak szólni az emberek? Nincs pénzem, hogyan fogom felnevelni? Ha a párom ezt megtudja, biztosan elhagy… rendellenességet találtak, megtartsam? Hányan élik meg ezt életük első pár napján… Sokan vannak, akikre ma példaképként tekintünk, az anyaméhben mégis a halálukat kívánták. Hogy is van ez, ember a magzat?
24 éves vagyok, két éve házas. Ősszel megtudtam, hogy apa leszek! Fel se tudtam fogni hirtelen, mit is jelent ez, de éreztem, valamit tenni akarok. Már régen elhatároztam, hogy minden megszülető gyermekem előtt lefutok értük egy félmaratont. Nálam a futás fontos részét képezi az imaéletemnek, itt tudok mindent kizárni és Istenre figyelni, csak berakom a dicsőítést és megyek.
Két magzat beszélget.
– Mondd, te hiszel a születés utáni életben?