Életbevágó

Három történet, egy probléma

Az elmúlt hetekben több olyan dolog is történt, amely rányithatja a szemünket egy nagyon fontos kérdésre. Újabb tudományos szenzáció látott napvilágot: holland tudósok egerek őssejtjeiből először tudtak olyan embriót létrehozni, amely beágyazódott a méhfalba. Nagy vihart kavart a vadasparkban elpusztult vemhes szurikáta esete. Keringett a Facebookon egy kép az abortusz beszüntetéséről. Ma pedig népszavazást tartanak Írországban az abortusztörvényről.

Nicolas Rivron holland biológus és kutatócsoportja óriási eredményt értek el: először tudtak egerek őssejtjeiből olyan embriót létrehozni, amely beágyazódott az egéranya méhfalába. Így lehetségessé vált, hogy az élet fejlődését a legelső pillanatoktól kezdve figyelemmel kísérjék. Mindenki nyugodjon meg, a következő lépés nem emberek klónozása lesz őssejtek felhasználásával – ezt maguk a kutatók erősítették meg a BBC News-nak. Ez az eredmény segíthet megérteni a beágyazódás sejtbiológiai folyamatait, közelebb vihet az életfejlődés korai szakaszának megismeréséhez. Ennek köszönhetően többet tudhatnánk a meddőség okairól vagy az embrionális betegségek eredetéről. Ennek örülünk is!

Az országgyűlési választás után a Facebookon egy nagyjából 10-12 hetes pocakban lévő baba képe keringett az alábbi felirattal: Kedves FIDESZ-KDNP kétharmad, itt az idő beszüntetni az abortuszokat. A képet a Facebookon 128-an osztották meg, ennél sokkal többen kommenteltek is alá.

Az elmúlt hetekben nagy komment- és médiavihart kavart a kecskeméti vadasparkban elpusztult vemhes szurikáta esete. A történetet több helyen meg lehet ismerni, számomra a legmegdöbbentőbb az alábbi komment volt az egyik megjelent cikk alatt: „(…) Egy óvodás gyerek élete éppoly fontos, mint egy vemhes szurikátáé, az enyém meg az Öné, meg a szomszéd Pista bácsi keverék kutyájáé.” Nos, nem. Az állat élete sosem lesz egyenlő az emberével, még kevésbé az állati embrióé, akinek elpusztulása hatalmas indulatokat szólaltatott meg a kommentszekciókban, mind a szülők, mind az ötödikes kisgyerek felé. Nem az álltavédelemmel van a baj, hanem azzal a kettős mércével, ami ebben az esetben is nagyon élesen kiütközött állatvédelem és életvédelem között.

Ma Írország népszavazást tart. A téma az alkotmány 8. módosításának megtartása vagy eltörlése, amely biztosítja a magzat élethez való jogát, és azt az anyáéval egyenértékűnek tekinti. Jelenleg az abortusz csupán az anya öngyilkosságának veszélye esetén engedélyezett, ha pedig az élete más miatt kerül veszélybe, akkor elvégzik az életmentő beavatkozást, még ha ez a magzat sajnálatos halálával is jár. Ha a népszavazás eredménye úgy hozza, a kormány ígérete szerint a várandósság első 12 hetében szabadon elérhetővé tennék az abortuszt.

A holland kutatás kétségkívül nagy előrelépés lehet az orvostudományban. Mégis érdekes, hogy olyan sejtcsomókat, amelyeket laboratóriumi körülmények között hoztak létre kutatók ebben az állapotukban minden további nélkül titulálnak teljes értékű egereknek, egérembrióknak. A Facebookon keringő kép az abortuszban csupán egy megszüntetendő jelenséget lát, sőt olyan vélekedést is hallani, hogy demográfiai szempontból is előnyös lenne, ha nem lehetne évente 30.000 abortuszt legálisan elvégezni.

A szurikáta esete pedig egy óriási társadalmi ellentmondásra világít rá: az állatok védelme, egy állat és annak magzatának elpusztulása nagyobb indulatot váltott ki, mint bármelyik méhen belüli kisbaba életének a kioltásáé.

A fenti példák rávilágítanak egy nagyon fontos témára: kit és mikortól tekintünk embernek? A válasz egyszerű: a fogantatástól kezdve a természetes halálig mindenki teljes jogú emberi személy, csupán életének különböző fázisaiban. Mint ahogy a kisegerekből egerek lesznek, a szurikátaembriókból szurikáták, az emberi magzatok is emberek! Éppen ezért illeti – kellene, hogy illesse – védelem azokat is, akik nem tudják magukat megvédeni. Nem az a cél, hogy az abortuszok számának csökkentésével növeljük a demográfiai mutatóinkat – hiszen egyetlen kisbaba elvesztése is tragédia –,  hanem az, hogy mindenkit eljuttassunk arra a gondolatra, hogy a megfogant élet fölött nincs jogunk dönteni. Nem az a cél, hogy számszerűleg kevesebb abortusz történjen Magyarországon, hanem az, hogy minden megfogant élet megszülethessen, és biztosítva legyen számára a jog, a lehetőség az életre, amely azoknak is megadatott, akik döntenek fölötte. Ezt kell elérni, erről kell sokat gondolkodni – közben pedig mondjunk el egy fohászt Írország és a világ összes (még) meg nem született magzatáért!

Mohay Domonkos

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Még nem érkezett hozzászólás