“Sok ember a kereszténységnek a házassággal és a szerelemmel kapcsolatos meggyőződését tartja igen nehezen elfogadhatónak. Vannak azonban olyanok is, akik kifejezetten nagyra értékelik ezt a tanítást. Érdekes például, hogy Japánban sok nemkeresztény is jelentkezik a katolikus házasságfejlesztő kurzusokra, és sokan kérik az egyházi esküvőt.
A közelmúltban egy remek cikket tettünk közzé a 777-en, 6 dolog, amit minden keresztény lánynak tudnia kéne házasság előtt címmel – fiúk figyelmébe is ajánlva. A cikk alatti egyik komment arra késztetett, hogy egyfajta választ írjak. Ismét nem a “mondaniatutit” igénnyel, hanem felvázolva, kb. mi az én saját véleményem e témában.
Emlékszem, még kamasz voltam, mikor egyszer egy beszélgetős műsort néztem a tévében, ami arra kereste a választ, hogy Magyarországon miért növekszik az utóbbi időben a válások száma. A meghívott vendégek nagyon jó szempontokat soroltak fel, sajnos azonban ezek már a feledés homályába vesztek. Egy dologra viszont tisztán emlékszem: a műsor érdekessége az volt, hogy ott ült a beszélgetők között egy piarista szerzetes is. Az egyik betelefonáló kifogásolta is, hogy miért ül ott a pap, hisz mit tud ő a házasságról. A bölcs öreg szerzetes egy félmosollyal csak ennyit mondott: “Csókolom, a szemetet mi takarítjuk!”
Nem értem, hogyan mondhatja erre bárki is azt, hogy unalmas. Persze, persze, biztos van olyan is, de mint mindenben, jegyességed során ebben is igényesnek kell lenned! Nagyszerű kaland és egy jó házasságra készít fel!
Miközben rohamosan közeleg augusztus végén esedékes esküvőm, az jutott eszembe; néhány blogbejegyzés keretében írnék a felkészülés egy-egy állomásáról. Arról, hogyan igyekszem szellemi-lelki munícióval felvértezni magam (pontosabban: hogyan igyekszünk felvértezni magunkat) az életre szóló elköteleződésre, a szentségi házasságra.
“Valamivel több, mint egy éve élek jegyességben és az elmúlt időszakban sokszor kérdezték már, hogy hol lesz az esküvő, mikor házasodunk már meg, és hasonlók. Ami a legmeglepőbb, mikor keresztényektől kapok olyan kérdést, hogy miért nem költözünk össze a vőlegényemmel, „csak hogy kipróbáljuk, milyen együtt élni.” Végül is honnan tudhatnánk, hogy összeillünk, vagy sem? De ez nem éppen így van.” A Relevant Magazine cikkét olvashatjátok.
A fiúk rémálma, a lányok rózsaszín felhője a Valentin-nap (sokszor). Megint egy amerikai ünnep, mély tartalmak nélkül, amikor biztos minden kapcsolatban élő leányzó kap valamit, biztos minden fiú agyal, milyen rózsával kreatív aprósággal lepje meg kedvesét, aztán az utolsó pillanatban vesz egy plüssmackót csokor virágot. Egy hónap múlva eljön ez a nap. Nézzünk valami alternatívát!
Mi keresztények hisszük és tudjuk, hogy a házasság egy életre szóló kötelék, amelyet Isten összekötött, tehát ember nem választhatja szét. Ezért nagyon fontos, hogy a végső igen kimondásakor egészen biztosak legyünk abban, hogy jóban-rosszban kitartunk a másik felünk mellett. A Catholic Link tíz pontban szedte össze azokat a témákat, amelyekről mindenképp beszélnetek kell, mielőtt oltár elé vonultok.