Amikor Magyarországon megjelentek az első hírek a fertőzés terjedéséről, vőlegényemmel úgy döntöttünk, hogy a szüleink és mások érdekében nem találkozunk egy darabig. Akkor még nem gondoltuk végig rendesen, hogy mivel is állunk szemben: fél év van hátra az esküvőig és talán hónapokig nem fogjuk látni egymást.
Révész Lajos baptista lelkipásztornak és feleségének, Szilviának 13 szuper gondolata a szerelemről, a párkapcsolatról és természetesen a házasságról!
Bárhol és bármikor, ha a párkapcsolatokra terelődik a szó – figyeljük csak meg – mindenki hirtelen szakértővé válik és lesz egy-két (lehet, hogy keresetlen) jó tanácsa a „szegény” egyedülállóhoz. De mi van akkor, ha Krisztus földi helytartója, maga a pápa ad tanácsot a párkeresőknek? Lássuk!
Szűk egy év múlva lesz az esküvőm. Tudják ezt a munkatársaim is, és megdöbbenve hallották, hogy nem élek együtt a menyasszonyommal. De legyünk őszinték, ez nem csak a profán, nem hívő világban kuriózum. Mert mindenkiben felmerül a kérdés – és jogosan, hogy mi van, ha a másikkal nem lehet együtt élni hosszútávon. Persze én nagyon szeretem a menyasszonyomat, szóval bennem ez nem merül fel, inkább az, hogy mi van, ha velem nem lehet együtt élni. Miért nem költözöm össze a menyasszonyommal?
“Sok ember a kereszténységnek a házassággal és a szerelemmel kapcsolatos meggyőződését tartja igen nehezen elfogadhatónak. Vannak azonban olyanok is, akik kifejezetten nagyra értékelik ezt a tanítást. Érdekes például, hogy Japánban sok nemkeresztény is jelentkezik a katolikus házasságfejlesztő kurzusokra, és sokan kérik az egyházi esküvőt.
A közelmúltban egy remek cikket tettünk közzé a 777-en, 6 dolog, amit minden keresztény lánynak tudnia kéne házasság előtt címmel – fiúk figyelmébe is ajánlva. A cikk alatti egyik komment arra késztetett, hogy egyfajta választ írjak. Ismét nem a “mondaniatutit” igénnyel, hanem felvázolva, kb. mi az én saját véleményem e témában.
Emlékszem, még kamasz voltam, mikor egyszer egy beszélgetős műsort néztem a tévében, ami arra kereste a választ, hogy Magyarországon miért növekszik az utóbbi időben a válások száma. A meghívott vendégek nagyon jó szempontokat soroltak fel, sajnos azonban ezek már a feledés homályába vesztek. Egy dologra viszont tisztán emlékszem: a műsor érdekessége az volt, hogy ott ült a beszélgetők között egy piarista szerzetes is. Az egyik betelefonáló kifogásolta is, hogy miért ül ott a pap, hisz mit tud ő a házasságról. A bölcs öreg szerzetes egy félmosollyal csak ennyit mondott: “Csókolom, a szemetet mi takarítjuk!”
Nem értem, hogyan mondhatja erre bárki is azt, hogy unalmas. Persze, persze, biztos van olyan is, de mint mindenben, jegyességed során ebben is igényesnek kell lenned! Nagyszerű kaland és egy jó házasságra készít fel!
Miközben rohamosan közeleg augusztus végén esedékes esküvőm, az jutott eszembe; néhány blogbejegyzés keretében írnék a felkészülés egy-egy állomásáról. Arról, hogyan igyekszem szellemi-lelki munícióval felvértezni magam (pontosabban: hogyan igyekszünk felvértezni magunkat) az életre szóló elköteleződésre, a szentségi házasságra.
“Valamivel több, mint egy éve élek jegyességben és az elmúlt időszakban sokszor kérdezték már, hogy hol lesz az esküvő, mikor házasodunk már meg, és hasonlók. Ami a legmeglepőbb, mikor keresztényektől kapok olyan kérdést, hogy miért nem költözünk össze a vőlegényemmel, „csak hogy kipróbáljuk, milyen együtt élni.” Végül is honnan tudhatnánk, hogy összeillünk, vagy sem? De ez nem éppen így van.” A Relevant Magazine cikkét olvashatjátok.