Új vendégszerző debütál a 777-en: Dobrai Zoltán mentálhigiénés szakember első írásában rögtön egy kemény témát érint, hiszen a felelősség – és annak nem vállalása sokak számára probléma. Vajon miért akarjuk Istenre tolni a saját felelősségünet?

Új vendégszerző debütál a 777-en: Dobrai Zoltán mentálhigiénés szakember első írásában rögtön egy kemény témát érint, hiszen a felelősség – és annak nem vállalása sokak számára probléma. Vajon miért akarjuk Istenre tolni a saját felelősségünet?
Hol van Isten? Sokszor tesszük fel a kérdést. Misére vagy istentiszteletre járunk, hogy kapcsolódjunk hozzá, de belegondoltatok már, mennyi-mennyi lehetőség van a vele való találkozásra a templom falain kívül is?
A függősége ellen harcoló, anonimitást kérő olvasónk remek írást küldött a szabadságba vezető útról, a hazugságokkal való leszámolásról és az igazság felismeréséről.
Az egyetlen biztos pont minden változásban a kősziklánk, aki Isten. Lehet bármennyire ijesztő és furcsa az új, ami vár ránk – Ő is ott lesz, ahogy mindig ott is volt.
Nincs olyan hívő, aki még egyszer sem élte át, hogy nagyon sok ideje imádkozik valamiért, mégsem történik változás. Mi lehet ilyenkor a felszín alatt, amit nem látunk? Erről szól Lackfi János költő nemrég megjelent verse.
Az utóbbi napokban egyre inkább hozzászokhattunk a meleg időhöz, ami jelzi, hogy elérkezett a vakáció és a nyaralások időszaka. Mégis olyan érzésem van, mintha idén kicsit más lenne ez a nyári időszak.
Nem mindegy, mit kötünk össze magunkban a boldogsággal: az idilli, kihívásoktól mentes életet vagy az Istenben való bizalmat?
Az Életvédő Generáció csoportjába a napokban bekerült egy hír egy meddő házaspárról, akiknek végre gyermekük születik. A biológiai szülők a pár, de a gyermeket nem a feleség hordja ki, hanem az ő édesanyja, vagyis a nagymama.
Összetartozunk! Ha ezen a június 4-i napon már olvastunk híreket vagy végig pörgettük a Facebook-ot, akkor biztos találkoztunk már ezzel a felhívással. Trianon 100 éves évfordulóján fontos visszaemlékeznünk múltunk fekete napjára, de meglátni azt is, hogy mi összetartozásunk alapja.
Aki követi a híreket, az napról napra olvashatja, hogy egyre több ország jelenti be, mikor nyitja meg a koronavírus-járvány következtében bezárt határait. A korlátozások folyamatos feloldásával a mi határaink is megnyílnak a hétköznapokban. De vajon lelkünk határait is megnyitjuk Isten felé?