Miért nem segítesz nekem, Istenem? Miért kell még mindig tűrnöm ezeket a nehézségeket? A szenvedéseink közepette előfordulhat, hogy elfeledkezünk egy nem elhanyagolható tényezőről; ez a saját felelősségünk.
Jól ismert vicc, mikor egy ember azért könyörög Istenhez, hogy nyerje meg a lottó főnyereményét, mire Isten azt üzeni neki: oké, de ki kéne töltened egy szelvényt! Nem szoktunk mi is így lenni Istennel? Én magamon legalábbis tapasztalom, hogy bizonyos esetekben hajlamos vagyok rátolni a felelősséget. “Majd Isten gondot visel rólam/erről a helyzetről” – gondolom magamban, miközben nagyon is vágyom a változást, de tenni érte már kevésbé akarok. Miért? Mert
hirdetéssokkal kényelmesebb várni és nem cselekedni, utána pedig Istent felelőssé tenni azért, hogy nem vet véget a szenvedésnek, a problémámnak, mint erőt venni magamon, és lépéseket tenni.
Nagyon sok dolog rajtunk is múlik. Isten számít ránk, a cselekedeteinkre, a saját befektetett energiánkra. Csodák természetesen történnek, de azokkal nem lehetünk számítóak. Isten nem élettelen bábokat teremtett, hanem embert a Maga képmására. Értelmet és akaratot adott nekünk. Képesek vagyunk döntéseket hozni. Képesek vagyunk jó döntéseket hozni. És van megannyi dolog, amit Isten nem fog helyettünk elvégezni, várakozzunk akár évekig. A kegyelmével megsegít minket, nem hagy magunkra, de a saját részünket más nem teheti meg helyettünk.
És mik azok a dolgok, amelyekért felelősséget kell vállalnunk? Ilyen például a szívünk; “nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet” (Péld 4,23). Felelősséget kell vállalnunk a döntéseinkért (a meg nem hozott döntéseinkért is), és azok következményeiért, hiszen ezekre alapszik a jelenünk és a jövőnk. A jövőnk Isten kezében van, és bár nem tudjuk, hogy mi vár ránk, felelősséget kell vállalnunk a terveinkért, célkitűzéseinkért, hogy az életünket értelmesen éljük, ne céltalanul bolyongjunk. Épp így, a lelki és testi egészségünkért is meg kell tennünk, amit csak tudunk, hiszen ez jóllétünk alapja.
“Amit az ember vet, azt is aratja” (Gal 6,7) – olvassuk a Bibliában. Van, hogy elérkezik az a pont, amikor már nem tudunk többet tenni, megtettük a tőlünk telhetőt. De lássuk be, nem mindig jutunk el idáig, és a cselekvés helyett hajlamosok lehetünk inkább a panaszkodást választani. Neked miért kell most felelősséget vállalnod az életedben?
hirdetés
