A függősége ellen harcoló, anonimitást kérő olvasónk remek írást küldött a szabadságba vezető útról, a hazugságokkal való leszámolásról és az igazság felismeréséről.

A függősége ellen harcoló, anonimitást kérő olvasónk remek írást küldött a szabadságba vezető útról, a hazugságokkal való leszámolásról és az igazság felismeréséről.

Az egyetlen biztos pont minden változásban a kősziklánk, aki Isten. Lehet bármennyire ijesztő és furcsa az új, ami vár ránk – Ő is ott lesz, ahogy mindig ott is volt.

Nincs olyan hívő, aki még egyszer sem élte át, hogy nagyon sok ideje imádkozik valamiért, mégsem történik változás. Mi lehet ilyenkor a felszín alatt, amit nem látunk? Erről szól Lackfi János költő nemrég megjelent verse.

Az utóbbi napokban egyre inkább hozzászokhattunk a meleg időhöz, ami jelzi, hogy elérkezett a vakáció és a nyaralások időszaka. Mégis olyan érzésem van, mintha idén kicsit más lenne ez a nyári időszak.

Nem mindegy, mit kötünk össze magunkban a boldogsággal: az idilli, kihívásoktól mentes életet vagy az Istenben való bizalmat?

Az Életvédő Generáció csoportjába a napokban bekerült egy hír egy meddő házaspárról, akiknek végre gyermekük születik. A biológiai szülők a pár, de a gyermeket nem a feleség hordja ki, hanem az ő édesanyja, vagyis a nagymama.

Összetartozunk! Ha ezen a június 4-i napon már olvastunk híreket vagy végig pörgettük a Facebook-ot, akkor biztos találkoztunk már ezzel a felhívással. Trianon 100 éves évfordulóján fontos visszaemlékeznünk múltunk fekete napjára, de meglátni azt is, hogy mi összetartozásunk alapja.

Aki követi a híreket, az napról napra olvashatja, hogy egyre több ország jelenti be, mikor nyitja meg a koronavírus-járvány következtében bezárt határait. A korlátozások folyamatos feloldásával a mi határaink is megnyílnak a hétköznapokban. De vajon lelkünk határait is megnyitjuk Isten felé?
