Annyiszor csalódunk Istenben, ha a körülmények nem nekünk kedveznek. Elhagyott? Már nem szeret? Büntet? Egyik sem. Vele nem könnyebb, viszont boldogabb az életünk.
Ma reggel kissé borús hangulatban ébredtem. Hétfő van, de talán ez nem is számít. Valahogy az fogalmazódott meg bennem, hogy miért nem érünk soha a küzdelmeink végére. Miért? Miért van az, hogy épp megoldunk egy problémát, máris jön egy másik? Miért nem lehet egyetlen nyugodt hetünk, ne adj’ Isten, hónapunk? Komoran, ehhez hasonló gondolatokkal készülődtem.
Aztán sminkelni kezdtem és megláttam a tükörképem. Semmi mosoly, de a szemem megcsillant. Megláttam: Isten most is ott van velem, bennem. Ő nem azt ígérte, hogy Vele problémamentes lesz az életünk.
hirdetésAzt sem mondta, hogy aki engem követ, annak könnyebb lesz, mint másoknak.
Azt viszont megígérte, hogy minden egyes napon velünk lesz és azt is, hogy a végső szó az Övé. Ő az egyetlen győztes, senki más. Ez az, ami biztonságérzetet és békességet adhat. Akármilyen nehéz is most, akármennyire igazságtalan is az élet, a végső győzelem az Igazságé. A végső győzelem Jézusé. Ez elég ok, hogy hálásak legyünk és bízzunk Benne.
hirdetés
