Hiába okostelefonok, internet és egyéb „kütyük”, a „rózsafüzér szakkör” vagy „kontyos URH” riadóláncánál nincs se gyorsabb, se naprakészebb híradási hálózat. Így történt, hogy én aztán a neten majd fél órát kerestem azt, amiről a kontyos nénik már susogtak a templomban vasárnap hajnalban. Hogy állítólag könnyezett a Szűzanya…
Sokaknak gondot okoz, hogy munkatársaik, vagy akár barátaik előtt felvállalják a hitüket, tanúságot tegyenek róla. Érthető abból a szempontból, hogy nem könnyű elkezdeni erről beszélni, de ahogy a saját példámon is láthatjátok, nagyon megéri.
Hatalmas tempóban terjed a Facebookon azoknak a kopt zarándokoknak a tragikus története, amelyről általánosságban anno 777 is hírt adott.
Leszállt a Szentlélek. És utána? Egy hete ünnepeltük Pünkösdöt, mégis máris mintha sose lett volna.
Valahol a szíve mélyén minden emberben él a vágy, hogy kövesse Jézust: A Zsoltáros is így imádkozik a 119. zsoltárban: „Adj értelmet, hogy megtartsam törvényedet, s kövessem egész szívemből! Majd később: „Az a feladatom, hogy kövessem, amit parancsoltál.” Mi is arra vagyunk meghívva, hogy Jézust kövessük. Jézus téged is hív: „Kövess engem!”
Mikor mindenfélét mesélek barátoknak társaságban, sokszor szoktam azzal a képpel élni, hogy „megérint az Isten ujja”.
A keresztelő után már megszűnt minden akadály, hogy szerzetes lehessek. Eljátszottam a gondolattal, hogy vajon mikor költözhetem majd be. Hogy nekem mikor lenne a legjobb.
Amikor a 777 „A hit nem magánügy” mottót választotta, valóságos kommentháború alakult ki az oldalunkon. A világ egyre inkább abban az illúzióban él, hogy a hitnek a négy fal között van a helye. Csakhogy a hit nem így működik. 7 gondolat arról, hogy miért nem jár jól a világ, ha magánügyként tekint a hitre.