170 éve a magyar szabadságért ragadtak fegyvert a forradalmárok. Ma a hit forradalmát éljük. Hisszük, hogy a hitünk nem magánügy!
Címke böngészése
hit
Jó ateista?? Egy keresztény erre azt mondaná, hogy ez paradoxon, hiszen Isten van, ergo nem lehet az ateizmust “jól” csinálni. Mégis jónéhány hitvédelmi beszélgetés után felmerült bennem néhány szempont, amit figyelmébe ajánlanék azoknak, akik keresik Istent, vagy épp nem keresik, csak szeretnek vitatkozni a hívőkkel. Különösen azért jött el az ideje ennek a cikknek, mert oldalunknak egyre több olyan hűséges olvasója van, aki nem hisz Istenben. Talán most számukra is tudok lelki táplálékkal szolgálni.
A közelmúltban egy publicista az alábbi mondattal fordult egy keresztény (egyébként lelkész) politikus felé: „ha ateista volnék, komoly érv lennél a világnézetem mellett”. A kemény megfogalmazás kapcsán felmerült bennem a kérdés: mit tehetünk mi, a közélettel foglalkozó keresztények annak érdekében, hogy életünk ne az ateizmus melletti érv legyen?
Marx jutott eszembe.
Marx jutott eszembe miközben a prédikációt hallgattam.
Nem, nem eretnek pap misézett, s magamat sem tartanám annak. Pusztán bölcsész beidegződés, párhuzamot állítottam két gondolat között.
Napjainkban rendszeres téma a keresztényüldözés. Beszélünk a közel- és távol-keleti keresztények megpróbáltatásairól, a kegyetlen gyilkosságokról, terrortámadásokról és a templomrombolásokról. Azonban kevés szó esik a mindennapok üldöztetéseiről, melynek mi is ki vagyunk téve, itt Magyarországon, itt Európában, ma 2018-ban. Nem az oroszlánok és a máglya fenyeget bennünket, hanem a társadalmi megvetés, kiközösítés, megaláztatás, viszálykodás, meg nem értettség. A lelkiismeretünk azonban állandóan kiabál bennünk, hogy nem választhatjuk a könnyebbik utat!
Már gyermekkoromban megtanultam, hogy az ókori görögök is az önismeretet tartották a filozófia mint a bölcsesség tudománya helyes művelése alapkövének. A humanizmus emberközpontúsága ismét az égről a földre irányította a tekintetet, de a személyes hitemben sok-sok éven keresztül nem jelent meg az önismeret szükségessége. Ma már elképzelhetetlen, hogy a „Ki vagyok én?” kérdésre helyes, sőt, bármilyen választ tudjak adni a „Kicsoda Isten?” kérdésre való válasz nélkül.
Nemrégiben új irodába “költöztem” a munkahelyemen. Ilyenkor meg kell szokni az új teret, egy lakáshoz hasonlóan ezt is “be kell lakni”, aminek előfeltétele, hogy a saját cuccaid bekerüljenek, az előző “lakóé” pedig költözzenek vele tovább. Épp a régi és új holmikat rendezgettem, amikor a kezembe akadt egy bekeretezett újságcikk, amiben egy neves üzletember vall az életéről…
Tudjátok mi az egyik legjobb abban, hogy tanítónő vagyok? Mindig tanulhatok valamit az őszinte és önzetlen gyerekektől. Az sem ritka, hogy Istenről tanítanak tudtukon kívül.