Wheeler-Mezei Virág több mint három év küzdelem után veszítette el kisfiát, Luke-ot, akinél hat hónapos korában agydaganatot diagnosztizáltak. A tragédia nagyon megerősítette a hitét és erről szívesen tanúságot is tesz. Válaszol az ilyenkor leggyakrabban feltett kérdésekre, mint a hol van ilyenkor Isten és hogyan engedheti mindezt. Kérdések, amelyek sokakban felmerülnek hasonló történetek hallatán. Virág megosztotta velünk, hogyan újult meg istenkapcsolata és hogyan vált története az evangélium hirdetésének eszközévé.
Mikor találkoztál Istennel?
Magyarországon nőttem fel egy kis faluban, Tiszadobon. Mindig is érdekelt, hogy ki, vagy mi az élet forrása, van-e és ha van, kicsoda is Isten? 2008-ban az Egyesült Királyságba költöztem. Itt indult növekedésnek az Istennel való kapcsolatom, amit már az apai nagymamámmal való beszélgetések alapoztak meg.
Ahhoz, hogy tudd létezik-e Isten, kell, hogy valami történjen veled. A világi emberek pontosan akkor fordulnak el tőle (mert csak akkor, abban az adott pillanatban hisznek “hirtelen”), amikor a tragédia pillanatában nem az történik, amit szeretnének. Hirtelen jó lesz az Úr, imádkoznak, majd ha mégis bekövetkezik például egy haláleset, azonnal Őt vádolják.
2010-ben hozzámentem Jameshez, három év múlva pedig megszületett a kisfiúnk Luke. Hat hónapos korában agydaganatot diagnosztizáltak nála. A gyönyörű pillanatokból rémálmok lettek. Új, friss szülői életünket felváltották a kórházi napok. Hirtelen nemcsak szülők, de ápolók is lettünk huszonnégy órában, amire a házasságom is majdnem ráment. Luke, vagy ahogy mindig is hívtam Luki, 4 évig lehetett velünk. Ekkor kerültem szorosabban kapcsolatba Istennel.
Felmerült benned a kérdés, hogy hol van ilyenkor Isten?
Folyamatosan ezt kérdezgettem magamtól. Álomszerűen kezdődő életem legelején egy soha nem gondolt harccal kellett megküzdenem. Elveszítettem a kisfiam. Ezzel az iszonyú tragédiával jöttem rá, hogy van Isten és Ő mindig jelen van. Valami hihetetlen módon, de Luke-ot használta fel arra, hogy teljesen higgyek benne. Ilyenkor mindig megkérdezik, hogy “De akkor miért nem gyógyította meg?”. Jogos a kérdés. Isten időzítését nehéz megérteni és elfogadni. Ha behívod Jézust az életedbe, talán választ kaphatsz ezekre a kérdésekre. De ha nem a földi életben, a Mennyországban biztosan.
Sokszor felmerül a kérdés, szerinted miért engedi meg, hogy ártatlanok meghaljanak?
Erre nem könnyű a válasz. De ha visszamegyünk a világ teremtéséhez, akkor most felhozhatnám a témát a bűnnel kapcsolatban. Az ember a felelős, hogy a bűn és a halál megjelent a világmindenségben. Ezzel teljesen tisztában vagyok. Isten tudta, hogy mi fog történni velünk és legfőképp a kisfiammal. De ezzel most nem azt mondom, hogy bűnös voltom miatt betegítette volna meg Isten a kisfiamat. Ez nem így működik. Ez az én személyes kapcsolatom az Úrral. Megmenthette volna, igen, a földi életben, de ő már rég megmenekült volt és csak ki kellett nyitni a szemeimet.
Hogyan formálódott az istenkapcsolatod ebben az időben?
Olyan élményeket éltem át a kisfiam betegsége alatt, hogy nem tudtam nem elfordulni tőle. Viszont, ha ezeket most kifejteném, senki nem olvasná el a könyvem (nevet). Minden egyes pillanatban találkoztam Istennel, Ő cipelt engem. Ő az én bátorságom, erőm és reményem. Bár ez az erő nem az enyém, hanem az Úré. Hiszem, hogy Isten nem fejezte be Luki történetét. Hogy Isten sokkal nagyobb, mint bármi, amit el tudnék képzelni.
Krisztusban van reményem és egy nap a szívem Krisztus által újra teljes lesz.
Hogyan élted meg a gyász különböző szakaszait?
A gyász az életed folyamán tartó személyes reagálás. Egy olyan folyamat, ahol nincs rossz vagy jó út. Luke egy évvel ezelőtt ment a mennyországba. A kistesója, Sophie 5 hónapos volt. Anya vagyok és egy anya soha nem adhatja fel. Így hát hordozva a reményem, talpon kell lennem a mindennapjaimban, hogy a kislányomra is koncentrálhassak. Szoktam sírni, igen, de ez is segít. Természetesen nagy az űr, mert hiányzik az a kisfiú az életemből, akitől annyit kaptam a 4 év alatt, mint még senkitől soha. Most ezt igyekszem tovább adni a könyvem által.
Hogyan reagált a környezeted a tragédiára?
Addig, amíg valaki személyesen nem tapasztalta meg gyermeke elvesztését, addig nem is tudja, hogy mit mondjon. Sajnos vannak olyan kommentek, mint például a “Legyél erős!”. Nem, ilyet véletlenül se mondjanak, mert ez azt jelenti, hogy ne oszd meg a fájdalmad, tartsd magadban. Vagy ne mondj olyat, hogy “Te még fiatal vagy, lehet még gyermeked”. Egy gyermek soha nem helyettesíthető. Ha hiszel Istenben, ne mondd csak úgy, hogy “Imádkozom érted”! Készülj fel akkor a válaszra is, amit esetleg Isten megoszt velem kapcsolatban.
A legközelebbi környezetemben rengetegen segítettek nekünk. Voltak, akik ételt hoztak. vagy csak virágot hagytak az ajtónk előtt. Valamint egy év után is rengeteg törődést kaptunk. Mindent megtettünk, hogy Luke életéről szépen megemlékezzünk. A templomunkból a baba-mama klubunk pikniket szervezett egy állatos farmon, ami a kisfiam egyik kedvenc helye volt. Ott ültettünk is egy cseresznye fát korábban és most rajzokat aggattak a fára. Imádkoznak értünk a mai napig is. Kérem őket, hogy beszéljenek a gyermekemről, akár velem, akár egymás között, hiszen így él tovább bennünk.
Ők megértik ha megkérdezik, hogy vagyok és a válaszom “Ma nem jó napom van, de szükségem van társaságra csak nem akarok beszélni” és akkor is ott vannak.
Mit üzennél azoknak, akik hasonlóan nehéz élethelyzetben vannak?
Soha nem késő Istenhez fordulni. Talán elolvasva a könyvem, találnak benne valamit, ami segíthet azoknak a szülőknek, akik elveszthetik gyermeküket, vagy már el is vesztették. Esetleg megtört családi kapcsolatokat is újra felépíthet. Ugyanakkor ne féljenek segítséget kérni, ez lehet akár orvosi, csoportos foglalkozás is gyászoló szülőknek. Mi döntjük el, hogy mit csinálunk az életünk hátralevő részében! Hogy hogyan reagálunk hosszútávon gyermekünk emlékére.
Meg kell tanulnunk értékelni amink van és megtanulni újra élni az életet!
Dallos Virág
A Reményt adó élet c. könyv elérhető a Líra könyváruházban, a budapesti Dob utcai Good News Könyvesboltban, a Librinél, valamint a viragwm.com oldalról.
hirdetésNe feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
2 hozzászólás
Üdv,itt a kitiltott!
“Felmerült benned a kérdés, hogy hol van ilyenkor Isten?” Látod,ez a fő probléma,ezen kell változtatni.(ezt csinálom én) Az embereknek olyan istenképet adott az egyház,melyben egy torz és bírói szerepben tündöklő Isten tartozik.(ne morgolódj,gondold végig) Az én édesanyám pár hónapja halt meg rákban de egy pillanatig sem vádoltam,hiányoltam a hiányát vagy kerestem az Istenhez kapcsolódó okokat,kérdéseket.Isten úgy szerette őt is mint egy utolsó gazembert.Ő igen,én nem és ez a különbség.Istent egyszerűen nem szabad olyannak tekintenünk amilyennek hagyják.Ő egyszerűen “Vagyok,aki vagyok.” Ennyi!!!
“Valami hihetetlen módon, de Luke-ot használta fel arra …” Neeem,felejtsétek el ezt!Gondold végig (kedves moderátor),hogy mit jelent ez.Isten felhasznál egy gyermeket,hogy bebizonyítsa,hogy Ő létezik.Ez számomra nem óvodás hanem egysejtű logika. Istennek nem kell bizonyítania semmit.Gondolod,hogy azon erőlködik,mi módon tegye ezt meg?haha. Nekünk,embereknek már fontosak a magyarázatok,elképzelések,segítségek,megoldások. De NE FOGJUNK ISTENRE semmit. Na,az ilyen Istenképért lettem én kitiltva a facebook oldalatokról.Szégyen.
Kedves Tibor,
Te most egy cikkből vontad le a véleményed holott (gondolom) még el sem olvastad a könyvem. Isten mindig is volt van és lesz ez Nálam nem kétség. Én Őt kerestem és megtaláltam, legjobban a kisfiam által. Tudtad, hogy Isten még a jelntéktelen embereket is felhasználja? Mert igen felhasznál embereket, hogy közelebb kerüljenek hozzá. Nekem ez kellett. Nem megismernem vagy felfedeznem vagy hinnem, hanem,hogy közelebb legyek hozzá és ezáltal a kisfiamhoz is.