Ha a boldogság szóra gondolunk, talán legelőször azok a hollywoodi filmek jutnak eszünkbe, melyek már-már irritáló módon puffogtatják a jól bevált kliséket az amerikai álomról, az örökké tartó szerelemről, és a fényűző csillogásról. A boldogság azonban egy sokkal nehezebben meghatározható állapot.
Ahogy ígértem: járjuk körül a Némaságban felvetett erkölcsi dilemmát! Röviden: mi a teendő, ha másokat kínoznak azért, hogy engem hittagadásra kényszerítsenek? A múltkorihoz képest kissé nyugodtabb hangvételű, de nem kevésbé felkavaró írás érkezik.
Az elmúlt hétvége legmeghatározóbb élménye egy filmnézős este volt. Jópár eleme naplóba kívánkozik, ide inkább azok a gondolatok, amik a film hatására születtek, s amiken sokat töprengtem az elmúlt napokban. Ez a pár bekezdés tulajdonképpen csak közzétett „hangos” gondolkodás, egyfajta sorvezető a további gondolatokhoz és talán egy kicsit kedvcsináló is.
Kemény, de remek, igazán mély emberi alapkérdéseket feszegető alkotás az Ártatlanok (Les Innocentes), amelyet a 7. Frankofón Filmnapok keretében két alkalommal is megtekinthet a nagyérdemű. A vetítések időpontjai az írás végén megtalálhatóak, addig pedig hadd indokoljam meg, miért gondolom: ha egyetlen francia filmre jutna csupán időd, erre ülj be!
Egy kivételes és kivételesen sikeres kisfilm margójára.
A filmipar számos képviselője valamiért évről-évre úgy gondolja, azzal arat majd (kassza)sikert, ha a hagyományos karácsonyi szimbólumokat kifigurázza, gúny tárgyává teszi, alpári filmet készít róluk. Ezek eredménye egy sor “alkotás”, amik hatására inkább menekülnél a moziból – már ha vagy annyira meggondolatlan, hogy egyáltalán jegyet váltasz rá.
Öt éve jött ki a mozikban egy olasz film, “Habemus papam” címmel. Nagy várakozással ültem be megnézni, de csalódnom kellett (leginkább azt nem értettem, hogy miért írták rá, hogy vígjáték). Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy de jó lenne végre egy olyan film az egyházról, amiről nem ordít, hogy az alkotóknak fogalmuk sincs, hogy hogyan mennek a dolgok az egyház berkein belül, és ami legalább egy picit ráérez azokra a kérdésekre, amik valóban foglalkoztatnak minket. Sajnos megint úgy tűnik, hogy egy ilyen filmre még még várnunk kell.
Egy amerikai produkciós iroda tervezi, hogy bemutatja Jézus életét egy virtuális valóságfilmben (VR – Virtual Reality). Az alkotás jövő télen már megtekinthető lenne az interneten – írja a ProMedien keresztény német oldal.