Itt az esküvőszezon, a nyár, a romantikus egymásra találások fő időszaka. Mindenki szeretne boldogan élni, amíg meg nem… Ez azonban sok munkával jár, kitartásra és szeretetre van hozzá szükség. Ehhez szeretne néhány gondolattal, tanáccsal hozzájárulni a 777 jegyesoktató házaspárja.
Nyaralásunk első napjaiban olvastam egy érdekes könyvet, melyben megfogott egy gondolat. A szerző, Ujházy Kolos a fejlődést nem alakításként, hanem alkalmazkodásként definiálja. Elgondolkodtam.
6:02 – már két perce csörög az óra, de olyan mélyen alszom, hogy csak most jut el a tudatomig, ez nekem szól – szegény férjem. Lenyomom, rögtön visszaalszom.
6:05 – első szundi, lenyomom, rögtön visszaalszom.
6:10 – második szundi, lenyomom, rögtön visszaalszom.
6:30 – hatodik szundi – szegény férjem, JÓ ÉG, már ennyi az idő?? Fel kell kelni!
Mit adhat személyes imaéletemhez a zsolozsma? Néhány hónap távlatából meglepő, mi változott.
Egy elég egyszerű hasonlat jutott eszembe a napokban, de azért szeretném megosztani Veletek.
A nyilvános működése idejéből fennmaradt tanításokat néha szóról szóra elemezzük, felnőtt élete példáját hosszasan fejtegetjük, ám születésének kapcsán csak a betlehemi egyszerűséget szoktuk emlegetni. Mert ugye mit is csinál egy pár órás, pár napos baba?
„Aki az igazságot keresi, Istent keresi, akár tisztában van ezzel, akár nem.” (Boldog Edith Stein)
Ha elmélyedünk a hitünkben, előbb-utóbb kikerülhetetlen, hogy valamilyen szolgálat szándéka meg ne szülessen bennünk. Ilyenkor teljesen természetes emberi reakció, ha Jónáshoz hasonlóan menekülőre fogjuk… A félelmek és a kérdések igazából nagyon is fontosak, hiszen sokkal átgondoltabb döntést tudunk végül hozni. Most megosztunk veletek négy aranyszabályt a keresztény szolgálók kapunyitási pánikjának időszakára.
“A gyermek biztonságérzetéhez nemcsak arra van szükség, hogy a szülei szeressék őt, hanem arra is, hogy szeressék egymást…” Dr. Pálhegyi Ferenc írásából közlünk részleteket.
Sokszor, sok embertől hallok olyan mondatokat, hogy „a Biblia unalmas” vagy „már úgyis ezerszer hallottam az összes történetet, nem tud nekem semmi újat mondani”, esetleg „az több ezer évvel ezelőtt íródott, rég nem aktuális”. Hidd el nekem, hogy egyik sem igaz. Az elmúlt egy évben (szinte) minden napomból 20-25 percet arra áldoztam, hogy 365 nap alatt elolvassam a teljes Szentírást. Pár napja a végére értem.