Elgondolkodtató posztba ütköztem Instagramon, ami arról szólt, hogy gyakran ítélkezünk mások látható bűnei fölött – miközben a kevésbé nyílt, kevésbé látható bűnökről nem ejtünk szót, szemet hunyunk felettük.
![](/wp-content/themes/florence/img/nyil.png)
Elgondolkodtató posztba ütköztem Instagramon, ami arról szólt, hogy gyakran ítélkezünk mások látható bűnei fölött – miközben a kevésbé nyílt, kevésbé látható bűnökről nem ejtünk szót, szemet hunyunk felettük.
Ahogy mi is beszámoltunk róla, az utóbbi hetekben nagy vitákat hozott a „pedofiltörvényként” elhíresült jogszabály, amely egyik részről tiltja az általánostól eltérő párkapcsolati életformák népszerűsítését a gyermekek számára, másik részről szigorítja a pedofil bűncselekmények szankcióit. Ennek kapcsán merült fel, hogy a gyónási titoktartás ne terjedhessen ki a pedofil bűnök beismerőire. Kiss Antal teológus válaszolt az Indexnek a témában, az interjú legérdekesebb gondolatait szemlézzük.
Mostanában nagyon bánt, mikor észreveszem, hogy megint önző voltam. Azt látom, hogy nem vagyok egyedül az önzésemmel – sajnos egy erre berendezkedett, individualista társadalom és kor kellős közepén élünk. Szinte már közhely a reklámszlogen: „Mert megérdemled!”, mégis eszerint gondolkodunk sokszor a mai napig.
Jézusnak hatalmában áll a legjobbat kihozni a legreménytelenebb(nek tűnő) szituációkból is és megszabadítani minden bűnünkből, hisz egyszer és mindenkorra győzelmet aratott felettük. De vajon el merjük ezt hinni?
Én vétkem, én igen nagy vétkem! Döngethetjük a mellünket, hamut szórhatunk a fejünkre, megszaggathatjuk a ruháinkat és kukoricára térdepelhetünk a bűnbánat jeleiként de vajon tudjuk, hogy igazán melyek azok a cselekedetek, gondolatok, melyek eltávolítanak minket Istentől? Tudjuk, melyeket kell tiszta szívből megbánnunk?