Harmónia, boldogság, lelki béke, lélek csendje, belső béke… nagyon sok kifejezést használhatunk annak leírására, hogy jól vagyunk. De hogy érjük ezt el?
Megszokásból? Fogadalomból? Miért szoktunk böjtölni? És sokszor miért a szomorúság jut róla az eszünkbe?
Sokan szeretjük azokat a filmeket, amelyek bár valamilyen bonyodalommal kezdődnek, mégis (igaz, meglehetősen kiszámítható) boldog a befejezése. A két szerelmes megházasodik, a problémák egycsapásra megoldódnak, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
Gyökössy Endre, református lelkész, pszichológus, nem mellesleg rendkívül termékeny egyházi író és költő, ezeket a gondolatokat írta az evangéliumi boldogmondások (Mt 5, 1-12) margójára.
Boldogság, boldognak lenni. Talán a leginkább kattintásvadász fogalmak, amelyeket, ha beírunk egy írás címébe, szinte biztos, hogy mindenki rákattint (látjátok, én is beleírtam). Nem véletlen, hiszen korunkban egy rosszabb dolog van annál, hogy ezerfelé kétségbeesetten kutatjuk a lelki békénket: az ehhez párosuló türelmetlenség.
A boldogság szó nagyon csalóka. Annyi mindent értünk alatta! Néha olyan, mintha ez a kifejezés egy hosszú lista összegzése volna, ha már minden pontot kipipáltunk, biztosan kijelenthetjük, boldogok vagyunk.
Fahidi Éva 92 éves holokauszt-túlélő szenvedélyesen keresi a hétköznapok kisebb-nagyobb örömeit. Az embernek erőt és reményt ad a vele való beszélgetés, mert egyszerűen árad belőle a rendíthetetlen életszeretet. Még ma is szívesen próbál ki új dolgokat: 90 évesen a Tünet Együttes Sóvirág című előadásában életében először lépett fel táncosként a színpadon. A Pesti Nő-n megjelent interjúból közlünk részleteket.
„Mindenek előtt arra figyeljünk fel, hogy Jézus maga cáfolja az évezredes vádat: a kereszténység a savanyúság, kedélytelenség és örömtelenség vallása.” /Gyökössy Endre/
Előző blogomban a boldogság (hiányának) nyomába eredtünk. Röviden idézzük fel, hogy mik voltak a legfőbb problémák! A halál kultúrája folyik a médiából és járul hozzá korunk hamis, beteg értékrendjéhez, miközben az igazi értékeket próbálják negatív színben feltüntetni. Az emberek hajlamosak mindenféle felesleges tevékenységgel elütni az idejüket, és egyre nehezebben szabadulnak fel maguktól. Jellemző problémák az énközpontúság, a közömbösség, az identitászavar, az önbizalomhiány, és a kiszolgáltatottság érzése, miközben az önuralom hiányát szabadságnak tüntetik fel. És végül megállapítottuk, hogy mindezekre a problémákra csak tüneti kezelési lehetőségek vesznek körül bennünket. Feltettük a kérdést: vajon létezik valódi megoldás? Hogyan lehet megtalálni a boldogságot és a békét? Erről fogok ma írni.
Talán minden ember a boldogságot és a békét keresi az életben. Miért nem találják meg? Sok-sok apró, alattomos, szinte észrevehetetlen dolog igyekszik együttes erővel tenni azért, hogy még véletlenül se legyünk boldogok: ezekről szeretnék most írni. A két részes blog első része korunkra jellemző problémákról és ezek hatásairól szól; a második részben szeretném a saját tapasztalataim alapján feloldani ezt az igen nagy konfliktust.
