Nem mindegy, mit kötünk össze magunkban a boldogsággal: az idilli, kihívásoktól mentes életet vagy az Istenben való bizalmat?

Nem mindegy, mit kötünk össze magunkban a boldogsággal: az idilli, kihívásoktól mentes életet vagy az Istenben való bizalmat?
Jézus mellett dönteni, újra és újra, kitartani a Benne való hitben, megmaradni az Ő útján, egyre mélyebb békességet és biztonságot hoz az életünkbe. Benne rejlő biztonságot. Állandóságot.
Az ember belülről fakadóan vágyik a boldogságra, mégis előfordul, hogy ezt nem találjuk meg. Sokszor elhatalmasodik rajtunk a szorongás. Gondolkoztál már azon, hogy lehet ebből kiutat találni és megtalálni azt az örömet, amelyet Isten kínál neked?
Mindannyian tisztában vagyunk test és lélek kapcsolatával. Még Arisztotelész is írt a szenvedélyek testre irányuló hatásairól, illetve az ördögi dolgok által okozott fásultságról és szomorúságról.
Februárban, amikor olvastam, hogy boldoggá fogják avatni Brenner Jánost, nagyon fellelkesültem, és minden lehetséges ismerősömet próbáltam rábeszélni az oda-vissza közel 1200 km-es útra. Ahogyan én mondtam, Szombathely nincs messze… Rómához képest. Meg aztán nem avatnak minden nap boldoggá valakit. Azonban én sem nagyon hittem benne, hogy akár egy kisbuszra való ember jelentkezni fog erre a hosszú zarándoklatra.
Harmónia, boldogság, lelki béke, lélek csendje, belső béke… nagyon sok kifejezést használhatunk annak leírására, hogy jól vagyunk. De hogy érjük ezt el?
Megszokásból? Fogadalomból? Miért szoktunk böjtölni? És sokszor miért a szomorúság jut róla az eszünkbe?
Sokan szeretjük azokat a filmeket, amelyek bár valamilyen bonyodalommal kezdődnek, mégis (igaz, meglehetősen kiszámítható) boldog a befejezése. A két szerelmes megházasodik, a problémák egycsapásra megoldódnak, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.