Az a bizonyos Happy End

Sokan szeretjük azokat a filmeket, amelyek bár valamilyen bonyodalommal kezdődnek, mégis (igaz, meglehetősen kiszámítható) boldog a befejezése. A két szerelmes megházasodik, a problémák egycsapásra megoldódnak, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Bár én is szeretem ezeket a filmeket, mégis nagyon károsnak tartom. Hogy mért?

Mert a célt, a boldogságot, valami olyanba helyezi, ami átmeneti.

Persze, jó dolog a szerelem, de a másik is csak egy ember, és nem tökéletes. A problémák nem érnek véget az első csóknál, vagy az esküvőn.  Nem várhatjuk el a párunktól, hogy Isten legyen. Tudom én, hogy kell egy léc, de ez a szint átugorhatatlan…

A másik hiba, amibe gyakran beleesünk, hogy valamilyen feladat elvégzéséhez kötjük a boldogságot. Ilyenek lehetnek például, a „ha megvan ez a nyelvvizsgám, ha lefogyok 5 kilót, ha megvan a jogsim, ha végeztem az egyetemen, ha találtam egy jó munkát, ha van saját lakásom, ha megtaláltam az elhívásom…” és még sorolhatnám.

hirdetés

A célokkal nincsen semmi gond, és azzal sem, hogy örülünk, amikor ezek sikerülnek. A probléma akkor van, ha ezekhez kötjük a mi személyes boldogságunkat, és a sikertelenséghez a boldogtalanságot.

De mit értek „boldogság” alatt?

Nem egy érzést! Hanem egy állapotot és egy felfogást: ugyanis a boldog befejezést nem tudjuk elérni, amíg élünk (ennek egy nagyon egyszerű oka van: az élet folytatódik…) .  

 „Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek! Fil 4,4

Szóval minek is örülünk?

Annak hogy üdvösségünk van!! Meglehet, hogy ez egy unalmas válasz, amit már könnyed mozdulattal elengedünk a fülünk mellett, de ha úgy igazán belegondolunk, mi lehetne ennél örömtelibb?

Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! Ahol a kincsed, ott a szíved is.  Mt6, 19-21

hirdetés